De leves ám. Úgy, hogy nem is randiztunk. Szóval ez a Mókus szeretett volna velem találkozni. Eme igényét telefonban elmondta és levélben is megerősítette. Jó. Én nem voltam túl lelkes. És túl kedves sem. De akart találkozni.
Épp ezért írt egy sort szombat este. Tudja a telefonszámom. De nem üzenetet küldött, hogy menjünk ide vagy oda és ekkor meg ott akar velem találkozni, hanem este egy levelet a társkeresősön.
Na. Ez a levél. Erre én kedvesen - vasárnap reggel - megírtam, hogy nem érzem jól magam, ahhoz meg pláne nem, hogy esőben sétálgassak, ugyanis többször utalt rá, hogy ő mennyire kimenne az erdőbe sétálni... Én meg nem megyek az erdőben egy pacákkal elsőrandizni.
Reggel hétkor írtam, időben. Nem olvasta el, tehát elvben nem tudott róla, hogy én nem akarok menni, akár cuki is lehettem volna, hogy mikor és hol és menjünk a valahová, de ő elolvassa este negyed 11-kor, amikor a vasárnap délután már bőven elmúlt és benyögi ezt:
Na és ezután bennem elszabadult a tornádó. Ha netán érdekelt volna és ott ülök a gép előtt, hogy juj mikor fog hívni, öltözködöm, majd este negyed tizenegykor "jelentkezik", hát esküszöm felrobbanok. És úgy döntöttem gyakorlok. Ma reggel kimondom, amit valójában gondolok. Ő meg küzdjön meg vele.
Felejtős. De nagyon gyorsan. Mit éreznék, ha szerettem volna találkozni??? Hát koncerten nem fogunk összefutni. Ez tuti. Demjén Rózsi? Ugyan. Kell az a szabályrendszer.
Non plus ultra - Írt. Épp az imént. Hívhattam volna én is. Na még mit nem. Nyuszi nem megy le kutyába. Kész képzavar.
