Szépen alakul minden. A szerelem még sosem volt ennyire rendben. Válogatok a színek közt és választottunk helyet is. Itt van előttem az árajánlat.

A lakodalom sokadalom nem olcsó dolog, sosem volt az. Nézem a számokat, a stílust, a termet, a székszoknyákat... és felkiáltok. Istenem! Ez nem én vagyok! Én ezt nem akarom! Pont nem ilyen esküvőre vágyom és egyszerűen a helyszín adta lehetőséggel beleszorítanak egy olyan dologba, amit nem akarok.

Nem akarok székszoknyát. Nem akarom, hogy mindenki csak feszengjen a fürjtojás után és a lazactatár előtt és vizsgálgassa a villát (velem az élen), hogy vajon jó lesz-e hozzá. Persze, hogy jó lesz. Mindenki tudja, hogy kívülről befelé haladunk, de így is utálom az egészet.

Mit szeretnék? Egy romantikus ceremóniát, valahol az erdőszélen, ha már az öbölben csak a rongyrázós lehet, semmi más. Talán egy catering céget, aki vizet, sütit hoz és pezsgővel koccintunk. És elmenni táncolni. Retró bulit. Ennyi. Majd másnap elutazni nászútra. Ez utbbit már le is foglaltuk. Sőt, a gyűrűt is kiválasztottuk. És semmi más nem kell. De tényleg.