Szerelmes. Ez van.

Hirtelen itt lett a nyugalom és a béke. Minden a helyére került. Anami megvarázsolta a lelkem, majd hirtelen itt volt mellettem a férfi. 

Minden gondolata szinte bennem van. Néha egyszerre mondjuk ki ugyanazokat a szavakat. S rengetegszer fogalmazzuk meg ugyanazt a gondolatot.

Történt az, hogy eljött a szombat és én kirándulni mentem, ő pedig egy szülinapi buliba volt hivatalos, mintegy 250 kilométerre. A kirándulás alatt kevesebbet beszélgettünk, így jobban éreztük a másik hiányát. Estére már szinte fájt.

- Utálok itt lenni. Veled akarok lenni - mondta a telefonba.

- Jól van, de érezd jól magad és igyál még valamit. Nekem is hiányzol. Nagyon.

- Hiányzom? Akkor én elindulok - szinte láttam, ahgy felcsillan a szeme.

- De hát ittál, el ne indulj.

- Nem, nem ittam egy kortyot sem. Éjfélre ott tudok lenni nálad, ha szeretnéd.

- Szeretném..

És egyszerűen kocsiba ült, beszélgettünk, majd én kicsit elaludtam és arra ébredtem - itt van. Alig aludtunk három órát, mert mennie kellett vissza a haverokért. Nem akart felébreszteni, csak megpuszilt. Semmire sem emlékszem belőle, úgy ájultam vissza. 

Az élet fura fintora, hogy mikor leért, elromlott az autója és nem tudott feljönni. Ma reggel viszont elindult és alig várja, hogy lásson. Itt tartunk... és pontosan tudom, férjhez megyek. S már az sem homályos hogyan és kihez. Szerelem van.