Nyuszo csodálatos élete

Írnom kéne pár sort. Csak megnyugtatni a rám anyatigrisként vigyázó barátnőimet,

Tudom én. Tudom én, hogy kezdődik ez. 

Még mindig ugyanaz és egyre erősebb érzés.

Tulajdonképp alig egy évvel ezelőtt, talán majdnem Húsvétkor éreztem, hogy itt az idő. 

Egész nap szinte együtt voltunk Mamával és Barbával. 

Vasárnap reggel arra ébredtünk, hogy nem is olyan messze, az éjszakai vihar tornádója, elvitt egy komplett házat.

Lassan a végéhez közeledik a nyaralás és most semmiképp sem szerettem volna kihagyni a Busch Gardens-t. 

A parkok bejárása - ne kisebbítsük a dolgot, lefutása - igazán fárasztó dolog és kell közben egy-egy laza nap. Mára amúgy is napok óta vihart, ítéletidőt jósoltak, villámlással és mennydörgéssel. 

Nagyon vártuk ezt a napot és nyitástól zárásig beterveztük az egészet. De mint ahogy az lenni szokott, az élet igazán kacifántosan felülírta.

Nem, nem vagyok (igazi) boltkóros.

Itt minden mindennel összefgg, és általában az a legjobb vétel, ha kombó jegyet veszünk. Így volt ez a Discovery Cove-val is, kaptunk mellé jegyet a Sea World parkba.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy a legkisebb manó beteg lett, így kimaradt neki a mai óvoda.

Tegnap este a filctyúkon érdekes képeket töltött fel egy helyi, magyar Anyuka.

Délelőtt csajos napot tartottunk Barbával és a nagylánnyal.

Reggel esős napra ébredtünk.

Az időbeli átállás lassan megy. Leginkább azért, mert ma reggel is háromkor ébredtem, és bár kicsit olvasgattam a filctyúkon, de igazából már nem aludtam vissza mélyen.

Első nap. Kezdjük azzal, hogy pokoli fájdalomra ébredtem.

Indulunk! Vagyis indulok. Éjjel egyig próbáltam betenni a mindent a csomagba, de szépen befért. Reggel tényleg csak a kézipoggyászba került bele még egy fogkefe és lényegében készen álltam az útra.

Boldog Új Évet Kívánok!