Még mielőtt bárki azt hinné, hogy megleltem a bölcsek kövét, szólok, nem így van. Csupán felcsesztem az agyam ezen.
Szóval fogalmam sincs a többi nő mitől őrül meg. De azt, hogy én mitől, azt tudom. Rendszerint azzal szembesülök, hogy igenis foglalkoznom kell azzal, mije van a másiknak. Nem, nem miattam - miatta.
Mert engem nem érdekel. Nem izgat mije van másnak, és nem irigykedem, hogy nekem az a valami miért nincs. Ha szükségesnek gondolom, egyszerűen megveszem. Ennyi. Túl drága? Akkor csak az a kérdés, most mondd Nyuszikám, valóban szükséged van egy égigérő vascsicsergőre? Nincs. Nem, nem kell eltartani és a hitelem is egyedül fizetem. Vettem autót - 35 évesen - mikor elhittem magamról, hogy fenn is tudom tartani. Vettem. Mindent, amire csak szükségem van.
De térjünk vissza a lúzernek kinéző pacákra. Ha kiderül, hogy a kedves mamánál lakik a másfél szobás panelben, én már mélyen hallgatok. Ha nagyon kérdez, azaz ismerkedni próbál és felméri a helyzetet (mert igenis, mintha kész tesztsorokkal várnának a randin), akkor szemlesütve bevallom, hogy van lakásom. Nem, ez nem a teljes igazság. Amolyan kegyes hazugság. Jaja, van kecóm. Egy kégli. Nem, nem ejtjük ki a szánkon, hogy házunk van. S miért nem? Mert akkora a kontraszt, hogy a pacák, aki egyébként nem lenne lúzer, mégis vesztesnek érzi magát. S bármennyire is furán hangzik, én nem akarom a földbe döngölni az önbizalmát.
S itt lehet egy váratlan fordulat. A másfélszobás panel számomra állapot. Engem a tervei érdekelnek. Hogyan akar továbblépni? Akar egyáltalán? Vagy ez egyszerűen kényelmes még vagy ötven évre és kész. Előbbivel lehet közös utunk, utóbbival sosem.
Harmincas? Akkor van története is. Talán egy balul sikerült házasság. Talán valami más. Talán kiégett és mást csinál most, mint huszonévesen. Nos nekem is van történetem. Hahó.
S mondd, Nyuszikám, még fiatal vagy? Nézőpont kérdése. Fiatalnak érzem magam, bár ma-holnap negyven leszek. Nem járok már annyit bulizni, mint huszonévesen és a bulik minősége, helyszíne is megváltozott. No meg az időtartama is. De nem félek beülni az autóba és világgá menni egy koncert kedvéért.
Bizony este tízkor elájulok és alszom nyolc egészséges órát. Mostanában sokat foglalkoztat elalvás előtt, én merre szeretnék menni. Persze jó lenne gyerek, meg család, de napról napra távolabbinak érzem, s már rég ráébredtem, hogy önmagam is meg tudom teremteni magam körül a boldogságot.
Imádok szerelmes lenni. Azt hiszem attól őrülök meg igazán. És sokkal könnyebb azt mondani, hogy műkörmös vagyok, mint felvállalni önmagam. Viszont most már mélyen a szemébe nézek és igazat mondok. Küzdjön meg vele. Az ugyanis az ő dolga, nem az enyém.
