Pánikmaci. Pszichopánikmaci.

- S mondd Nyuszikám, letiltottad?

- Le.

- Mindenhonnan? Még a Marsról is?

- Az egész univerzumból.

Kivéve a társkeresőről, ahol ma rám is bukkant és közölte, hgy hazudtam, hisz társat keresek. Hagyjuk. Tiltóra vele.

Titi szólt időben, Gyűjtsem az aranyköpéseket. Tegnap tényleg lapot húzott 21-re. Fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, vége az életének, majd szó szót követett és betolta ezt:

Azért rendesen tönkretettél. Anyagilag, érzelmileg, szexuálisan.

És itt elszakadt a cérna. Már csak az összegre voltam kíváncsi mivel tartozom. Nehogy az adósa is maradjak. Párszor volt nálam, én sosem nála, talán kétszer bevásárolt, úgy, hogy én nem kértem és főzött is. Rinyálás volt, nem akart hazamenni, majd nálam maradt.... mire hazaértem vásárolt, bár nem kértem rá. Egyszer elszállt az agyam és elvitt vacsorázni, hogy béküljünk. 8000. Ez is az "én számlámra" került. Tervezett egy kis vállalkozást, segítettem neki, most nem akar vele kezdeni semmit - a beruházása legyen az enyém. No comment. Arról szó sem esett én mennyit költöttem. Az ugyanis nem számít, meg én nem tatottam nyilván hányszor vásároltam be azért, mert tudtam, jön. 

Csak arra emlékszik, amit ő költött ebben a hat hétben. Arra, amit én - semmire. Ehez képest:

Te emlékszel mindenre? Én nem. Nem vagy kicsinyes, ha többet küldesz visszaküldöm, ha sok. Ha keveset, kussolok.

Nem, nem vagyok kicsinyes. Szemmel láthatóan ő az. Én csak egy összeget kértem. Már csak tudni akartam mibe kerül, hogy kussoljon el.

Kaptam tőled sok szép emléket, bár a sós fürdőt még kipróbáltam volna működik-e a fejemen vagy sem.

Épül Angyalom, de oda te már nem ülsz be. Ez biztos.Aztán jött azzal, hogy minek küldtem el a cuccait, mert csak felzaklatta a dolog. És nekem elszállt az agyam. Közli, hogy kell neki, elküldöm utána reklamál, hogy felzaklattam ezzel pedig épp lezárta. Na ebből elegem lett és már tényleg csak az összegre koncentráltam. Összeg?

Nem érted, hogy nem tudom? Gondoltam, gáláns vagy, küldesz valamennyit, ha soknak érzem visszaküldök belőle. Ez már fáraszt. Ne legyél már ennyire karót nyelt! Engedd el magad!

 

És akkor elkezdte részletezni, hogy mire ment el 44 000 ft a kártyájáról. Nem érdekeltek a részletek és csak az összegre voltam kíváncsi, amivel anyagilag tönkretettem.

Mert így is volt. De én fizettem, nem te loptad el a pénzem.

Szuszáááááá. Nem robbanok fel.Inkább röhögtem. Azt hittem nincs lejjebb. Fogalma sem volt mivel húzott fel. 

"Rendben, az agyam ezt szeretné:

1. Utalj annyit, amennyit gondolsz. Nagyon mínuszban vagyok, de nem tudom kiszámolni. Mindennek a felét én használtam el. Nálad viszont használtam a vizet, gázt, áramot.

 

2. Szeretném ha írnál egy jellemzést rólam, ami segítene kiválasztani egy olyan párt, akivel boldog lehetek, illetve az önértékelésem is fejlesztené.

 

3. Szeretnék a barátod maradni, jól esne a támogatásod, legalább addig, amíg nincs más. Nem napi szintű beszélgetésekre gondolok, de ha komoly gondom lenne, megkeresnélek és elmondanám. Illetve én is segítenék neked, bár nem vagy rászorulva."

1. A vizet, áramot hagyjuk. Volt nálam párszor. Igyekezzünk elfelejteni. Arról szó sem esik, hogy néha kizabálta a hűtőmet. (Nem röhög, ide hallom)

2. Írjak? Dolgozzak? Na ne... Egyszerűen visszautasítottam.

3. Na még mit nem.

És ha mindezt megteszem mi lesz? Nem lesz öngyilkos! Aztakurva. Ugye? Utaltam. És ezzel együtt közöltem, hogy innentől minden üzenet zaklatás. É ezért tiltottam ki. A komplett univerzumból.

Arról nem beszélek, hogy milyen férfinek látom. Nem. Nem férfi. Nagyon nem. Hisztis kamasz. De lehet, hogy még nem is kamaszodik. Elég volt. Nagyon.