Lassan a végéhez közeledik a nyaralás és most semmiképp sem szerettem volna kihagyni a Busch Gardens-t. 

Ez annyira közel van és olyannyira egyértelmű, hgy elmegyünk ide, hogy legutóbb - kereken tíz éve - nem sikerült. Most viszont jegyet kaptam a delfinúszással együtt, így nem volt kérdéses, csak a megfelelő napot vártuk.

Már a reggel is napsütéssel indult és kellemes 16 fokkal. Nem épp dzsekis és pulóveres idő, hanem amolyan langyos késő tavaszi - koranyári. S ez az idő bizony vonzotta  alátogatókat, de nekünk megint tervünk volt.

- Ismerem, mint a tenyeremet ezt a parkot, megcsináljuk!

Ez egy nagyon szép, állatkert, ahol van néhány -. szám szerint öt nagy, de már épül a hatodik - hullámvasút és emelett vizes játékok és még dodzsem is.

- A Cheetah hunt! Azzal kezdjünk!

A gepárdok kifutója mellett kezdődik ez a bolondos vasút. 4G, kilövés és sebesvonat. Állítólag ma lassabb volt a megszokotnál, de így is remek kezdet volt, mivel a látogatók többsége még csak a térképet bújta, mi már fenn is vigyorogtunk a kocsiban. 

- Na... kipróbáljuk a SheiKrát? Most menni fog, nem? Most vagyunk itt...

- Igen. És még sosem ültem rajta. Láttam a Cheetah Hunt-ról. Elképesztően magas. De az a felvezető... na az a durva. Nem bírom a kattogást, de csináljuk.

- A leggyorsabban a skyride-dal tudunk átjutni, ami egy libegő, a park másik oldalára!

Átutaztunk a park felett, közben nézegettük a Cheetah Hunt-ot és óvatosan kacsintgattam a SheiKra felé.

Nem volt sor. Még alig értek ide az emberek. Felszaladtunk és igazából megijedni se volt időm, már benn ültünk a székben, egy nagyon erős hidraulikus karral kalodába zárva és csak lóbáltuk a lábunkat. Ez a videó megmutatja mit műveltünk. Tudom, nem vagyunk normálisak. És azt is, hogy benőhetne a fejem lágya. 

De el nem cserélném az életemből azt a másfél percet!

Rájöttem mit imádok benne. A sikításból átforduló kacagást. És persze az adrenalinfröccs sem utolsó, de a sikítás mindent visz. Nincs gátlás, nincs túl hangos, jaj bocsánat, csak jön. A sikítás és a feszültségét feloldó kacagás. 

És persze hősök vagyunk. Ez a hullámvasutak egyik csodája. A boldogságkoktél minden sejtemet átjárta. Éreztem, hogy zubog bennem és egészen megszédített. Már bármilyen dologra fel tudtam volna ülni, kivéve a hánytató dolgokat ( hintázó hajó, szabadesés hason és ilyesmik)

A közelben épp üres volt egy kishajós móka. Egyáltalán nem tűnt olyannak, hogy igazán vizes leszek és úgyis sütött a nap. Tévedés. A végén a hajamból és a bugyimból egyaránt folyt a víz. Így aztán már teljesen mindegy volt mennyire leszünk (még) vizesek, jöhetett a következő. A fiúk az első sorba akartak ülni. Felvettük az esőkabátot (poncsót) és beültünk az amúgy is vizes hajóba. A park témája Afrika, nézegettük a tárgyakat, épületeket a parton, mígnem elérkeztünk a felvonóhoz. Szépen kattogott felfelé a hajó, majd lecsúsztunk. A poncsó teljesen felesleges volt. Épp csak a hasamon maradt egy sávnyi száraz felület. Nem sok, csak egy csík. 

- Azt hiszem benevezek a vizespólós szépségversenyre és megnyerem - modtam magabiztosan miközben vettem le a poncsómat - én ezt már fel nem veszem a harmadikhoz. Teljesen felesleges.

A Congo River Rapids hideg vize aztán igazán próbára tette az immunrendszerem, de jelentem működik. Erős és egészséges vagyok.

- Majd a Kumbán megszáradunk!

Eddig igazából nem álltunk sorba és a következő nagy hullámvasút, a Kumba is várt minket. Ebben minden van. "Drop", "loop" és "screw" is, szóval ledob és átfordít, majd csinál dugóhúzót is. 

- Figyelj, dugóhúzónál kicsit előre a fej, az összes többinél stabilan hátra, mert másképp szétráz! 

Jó. Próbáltam így csinálni, de azért elsőre nem tudom felvenni a versenyt a rutinosakkal, akiknek ez évi sokszori játék. Tényleg rázott.

Mire innen lejöttünk a Skorpióra már hihetetlenül hosszú sor volt és tudtuk, mindent megcsináltunk, amit igazán akartunk. A Montu épp zárva, a Falcon's Fury, a szabadeséstorony, pedig nem az én világom. Így a Busch Gardens 6x Speed nem jött össze, de a három legjobb igen. Szóval miénk a 3x Speed!

A Kumba után mi leültünk ebédelni - a fiúk behúzták a negyedik speed-rt a Falcon's Fury-t - majd csatlakoztak hozzánk. Már minden játékra legalább negyvenöt percet kellett várni és mi nagyon nem szeretjük sorbanállással tölteni az időt, így inkább a parkban sétálgattunk tovább. Négyünk közül csak én nem ismerem a parkot, így Barbával külön útra mentünk, megnézni a kengurukat. Épp időben értünk oda, vettünk egy kis kenguru-tápot és bementünk. A gondozó simogatta és keltegette (Wake up!) a nyújtózó lustaságokat, akik egyáltalán nem akartak felkelni. De aztán egy-egy kíváncsibb odajött a kerítéshez, evett a tálkából és elfogadta a simogatást is. Nagyon helyesek voltak.

Még egy kicsit sétálgattunk, aztán elindultunk hazafelé és az autóhoz érve már láttuk. Itt a nyár, 28 fok. Örvendeztem és szedtem össze a napsugarakat, hiszen pár nap múlva olyan fagyos tél vár, hogy most belegondolni is borzalmas.

Kitettük a fiúkat, majd beugrottunk a fényképekért, amit az egyszerhasználatos víz alatt is működő fényképezőgéppel csináltunk. Khm. A képek jók lettek. Például Barba lábkörméről. Ezt én csináltam. Ő meg lefényképezett egy vadidegent, mert azt hitte én vagyok. Ki más úszkálna állathatározóval a vízben??? Naugye. De az nem én voltam. Aztán lett rájás kép. Meg nem rájás. Használhatatlan. Ezen még a photoshop se nagyon segít...

Lassan elkezdek összecsomagolni. Nagyon szép nyaralás ez így januárban. De májusban is az lenne. Sőt. Bármikor. Hálás vagyok érte és mindenért.