Először is előrebocsátom, nem klasszikus közmunkáról van szó. Úgyhogy a sértődést tegyük félre.

Szóval vannak pasasok, akik igazán különleges perverziót mondhatnak magukénak. Régebben jöttek is szépen, kik meztelenül vállaltak volna nálam mosogatást, takarítást és kertészkedést. Igen! Kertészkedést! Ugyan a szomszédaimat nem kérdeztem, de egy feszített víztükrű medence, mozaikkal kirakva igazán impozáns munka lenne, ugyebár?

Tudtam, igen tudtam, hogy eljön a pillanat, mikor a medenceásó jelentkezik. Önként és dalolva.

És igen! És fel kellett hívnom Narit. Potyogtak a könnyeim. Jöhet a medence! Kacagtunk egy nagyot és tudtam, ezt most nem hagyom szó nélkül.

... és itt majdnem két óra szünet, már majdnem lemondtam a medencéről, beltéri jakuzziról, a szmokingba öltözött alkalmi pincérről, ki fürdőzés közben csak azt a kívánságomat (és persze a barátnőim, vendégeim kívánságát) lesi, hogy fehér, rozé vagy vörös pezsgőt szeretnék, mikor csiripelt a rendszer és jött a válaszlevél.

Igen! Jöhet a medence! Mindkettő! - Hátravetett fejjel röhögök és igen, ez a kedvenc perverz levélíróm még mindig. Nem kell aggódni, nem egy van belőle.

Na akkor kezdődjön a felvételi! Az anyagiakat már megbeszéltük. Jöhet a többi. Ismerkedjünk meg leendő cost-cutting munkavállalónkkal!

Jaj. És a medencém? Ezt most nem adjuk fel! Megmondjuk mit kívánunk. MEDENCÉT! Ma 34 fok van. Egyértelműen medencét.

Hát medencét AKAROK!

Nem! Dehogyis! Melóról van szó! Innentől átmegyek főnökasszonyba. Csak keményen! (MEDENCE)

Na ez hatott. Jött a keresztnév és a fotó. Igazán nem is rosszképű. Valami tengerparti sziklás háttér lehet, mellette egy piros-fehér mentőöv, azt gondolom Horvátország lehet. Szóval adott egy nem is rosszképű, nem is rossz formájú, ha az utcán szembejönne azt mondanám jobb, mint az átlag pasas és az ingyenmelóra hajt.

Nem adom fel. MEDENCE. És maradok főnökasszony.

Pozitív hozzáállás. Nem nyavalyog, hogy ez nem menne és küldjem inkább sofőrnek vagy a sorban állni a  postára. Hurrá, a fizikai meló jó, legalább megerősödik. Csak tudnám hol ebben neki az élvezet?

(Ajjaj Nyuszi. Alapszabály. Ha értenéd az őrületet, már magad is őrült lennél. Minden a legnagyobb rendben, ha nem érted.)

Vajon mi lehet...

Aham. Ingyen. A szamaritánus. Na térjünk gyorsan vissza a melóra. Még mindig lelki szemeim előtt a medence. Sok mozaikkal.

Erre egyetlen mondatban megkérdezi vajon féltékeny vagyok-e... de legalább magázódik.

És erre itt a válasz.

Helyben vagyunk. Szóval pucér program. Már megint nincs új a nap alatt. Esetleg, ha mindezt péniszgyűrűvel míveli. És innen már nincs visszaút. Levelek jönnek és mennek, de mi a legmeglepőbb?

Na erről van szó. A kereslet és a kínálat örök törvényéről. Erre a perverzióra is van igény. Hölgyeim, erről ennyit. Persze inkább a házban himbálná a himbálni valóját, aztán ki tudja. Csak látom a popóját, ahogy itt mosogat és röhögök. Vihogok, mint egy tini, mikor belép az ajtón, komótosan levetkőzik és leszid, mert nincs elég mosatlanom. Akkor benéz a nappaliba, porszívóz egyet, lehajol egy papírfecniért és beszélgetni akar. Hát. Inkább hagyjuk, mert épp most kaptam egy olyan levelet, ami egyszerűen TETSZIK! És imádja az új adatlapomat.

A medenceálommal ellentétben ez  pasas felejtős. Persze, ha jön még három, akkor kész a brigád és mehet!