Talán tényleg nem való nekem a klasszikus párkapcsolat. Talán tényleg egyre több kompromisszummal jár mindkét oldalról. Talán még többel, mert sokan ezt sem ismerik el. Hát nem lenne sokkal könnyebb egy könnyedebb műfaj?

Épp fürödtem, mikor egyszerűen csak bevillant. Oké. Legyen viszony. De az én játékszabályaim szerint. Nincs egész heti udvarlás. Csak egy nap. De az a nap, az enyém. Kiválaszt a héten egy (hétköz)napot és csak velem foglalkozik. Én kapom a jó reggelt SMS-t és nekem udvarol. Csipkelődik és hódít. Nőiesen visszautasítom és közelebb engedem. Talán randizunk is délután. Megiszunk egy limonádét és elbűvöl. Ha tetszik, kerek egy hét múlva folytathatja. De csakis azon az egy napon. Búvóhelyet kereshet nekünk és odacsábíthat. Ha megbízom benne, és felcsigázta az érdeklődésem - ott leszek. Pontosan. Még az is lehet, hogy csak kora reggel jövök el onnan. Vagy meglépek éjfélkor, mint Hamupipőke. S ő nem küldhet éjfél után semmit sem nekem. Egészen a következő napjáig. Tetszik. Akár egy komplett bestseller is lehetne. Nemde?

Alig írtam meg ezt a bejegyzést, máris jelentkezett egy haverom. Imádná, ha belecsókolhatna a nyakamba. Hát bébi... hajolj bele a hajamba! Súgd a fülembe - labamba!