Mackó. Nem én hívom így és el is határoztam, hogy sosem fogom így hívni. Aztán most mégis.
A husi csajok közé regisztráltam. Nos itt ropinak számítok. Meg is kaptam néhányszor, nagyon karcsú és szexi nő vagyok, de ők valahogy a még husibbat szeretik. Aztán megláttam egy profilt - meteorral. Magas, korombeli és mit veszíthetek? Írtam neki egy sort. Igazán mutathatna magából a meteornál többet is. Egy hétig nem is válaszolt, s én el is felejtettem, mert nyaraltam. Aztán hétfőn, a visszautazás előtti éjszakán, jött egy levél. Egy nagyon korrekt fajta.
És ekkor úgy éreztem érdemes volt. Érdemes volt várni és nem belemenni semmiféle olcsó hülyeségbe. Ugyanazt érzem, mint évekkel ezelőtt, azon a napon. Amikor megfordult körülöttem a világ. Gigantikusan hosszú leveleket váltunk és mindketten várjuk a találkozást. Olyan jó lenne megmutatni, hogy ilyen is van és már most dobog a szívem.
Izgul. Az első perc miatt. Azt mondja még nem volt ilyen vakrandija és én hiszek neki.
Javaslom, ha nem sok ez akkor a bohóckodós, bemutatkozós, zavarban lévős, bátortalan puszis, félénk első percet hagyjuk is ki. :-)Ugorj a nyakamba ha mersz :-))) szerintem édes, bevállalós gesztus lenne, amolyan mini flashmob :-)Persze tudom ez azért messze nem normális, de ki akar normális lenni :-)
Ki nem hagynám az első percet. De minden bizonnyal meglepődne a flashmobtól. S én most hagyni fogom a pillangóknak, hogy repüljenek.
S mi lesz azzal az első perccel? Találkozunk, felállsz az asztaltól (mert úriember vagy és ez 3 másodperc), felém lépsz (1 másodperc), onnan fentről kicsit lehajolsz hozzám (2 másodperc, két méterről jössz 1,73ra :) és közben le kéne vennem a napszemüvegem is, mégiscsak meg vagyok nevelve, na, és spórolunk az egy perccel, mert vészesen fogy ), megpuszilod az arcom (egy másodperc), én is megpuszillak (újabb másodperc), helyet foglalunk (10 másodperc, mert nem tudom eldönteni, hogy napozzak vagy sem, aztán mégsem és utána mégis), ledobom a táskám a mellettünk lévő székre és megigazítom (2 másodperc). Megkérdezed mit szeretnék inni (limonádét és kivételesen nem pirosat és nem agyon cukorszirupozottat, így 2 másodperc, mert úgyis tudod mit választok) és ezzel elrendeztük a felét. :) Épp marad elég időm jól a szemedbe nézni :)És igen, messze sem vagyok "normális". Mármint a mások szerint. De ők nem is érdekelnek. Szerintem ez így normális. Még a nyakba ugrással is, de akkor elfecsérlem az első percet :) Vagy mégsem? Még meg is gondolhatom magam. (Ugrás, ütközés, vérző orr, baleseti, jó móka - kihagyjuk :D )Ui: Puszillak (holnap, ma csak írok és nagy a szám, holnap a sült hal című előadásra fizettünk be. :D )
S most én mégis ugranék. Már úgy ugranék. Vagy futnék romantikusan, mint hat éve (jééééézus) a kékszeművel, egymás felé a Hősök terén.
...Puff akkor oda az ugrás :-) de nem baj, orvosokhoz nincs türelmem :-)Bár ez a levezetése az első percnek annyira édes, hogy már nem is tartom annyira jó 5letnek :-)Kis kiegészítéssel, én nem gondoltam arra hogy beülök Nélküled, inkább még illő várakozási pozícióban mondjuk a parkolóból jelzem ha a helyszínre érek, s előzetesen egyeztetjük az első lépéseket a limcsik felé :-) valahogy azt olyan bénának érzem hogy ott ülök szürcsölgetem a margharita koktélt, s várom az érkeztedet :-) nem is tudom létezik-e alkoholmentes margarita :-))Ui: Nem lesz sült hal előadás, mert már tudom mit fogok kérdezni :-)) S ez pont 35 másodpercre lehetőséget ad a csend megtörésére :DNem tudom ma még tudok-e írni, de kérlek ne ródd rám :-) ma ilyen napom lett :-((Pótlom :-)Puszilak holnap, de biztos a torkomban lesz érrendszerem motorja :-)
Nem, nem létezik a sós citromlé, kis vízzel. S most elkezdtem nagyon izgulni. Pedig ez még nem randi, csak találkozunk. És miközben izgulok, egyszerűen azon gondolkozom, mit vegyek fel??? (És mit tegyek be az autóba, ha mégis át szeretnék öltözni?!)
