Nem, nem vagyok (igazi) boltkóros.
Ismerek valódi shopalcoholic versenyzőket, de én nem vagyok az, akkor sem, ha a gyógyulás a betegség felismerésével kezdődik.
Eltöltöttem egy komplett délelőttöt úgy, hogy kizárólag egy kávét, majd némi perecet ettem limonádéval és csak a wifi kedvéért mentem vissza a Starbucksba. Ugye mekkora hős vagyok? Pedig ez egy oulet center, ahol minden olcsó és abból még lejön 20-30-70 %. Ez nem Magyarország. Itt megfizethetőek az otthon méregdrága, márkás ruhák.
Viszont semmi sem akart velem jönni, egészen addig, míg Barba meg nem érkezett.
- Semmit se vettél?
- De. Perecet - és szürcsöltem közben a kávémat.
- Még van időnk, átmegyünk a Marshall's-ba.
Na ott volt. Komolyan mondom találtam pár igazán márkás és olcsó darabot. Sőt, két nadrágot is, így mindet elhoztam. Meg pár apróságot ajándékba... Vajon vettem elegendő hűtőmágnest? Állandóan ez forog a fejemben. Mindenki "csak" ezt kért. Listát írtam, remélem, hogy elég lesz.
A vásárlás kimerítő dolog és mi elkezdtünk - a napi gyereklogisztikán felül - készülni a holnapi napra. Tervet gyártottunk, milyen sorrendben üljünk fel a hullámvasutakra, mert a Sea World Mantája csak a laza bemelegítés volt... Korán ágyba bújunk, reggel hatkor (!) irány Orlando!!!
