Reggel esős napra ébredtünk.
- Nincs szerencsénk az időjárással... - köszöntött reggel Barba.
- Esik?
- Most még nem, de... nem sok jót ígér az időjós.
Sebaj. Ettől függetlenül reggel nekivágtunk a kalandnak. Évek óta vágyom rá. És ezt a luxust sosem engedtem meg magamnak sem én, sem Barba. Aztán mikor azt mondtam, hogy egye fenyő, én ezen most nem szórakozom és most vagyunk negyven - te jó ég! - évesek, legyen ez a születésnapi ajándékunk. Masszívan letagadok 6 évet. De holnaptól azt mondom, hogy 1984-ben születtem. Úgysem néz utána senki.
Mire az autópályára értünk már úgy esett az eső, hogy a terelővonalból is maximum kettőt láttunk előre. Hátra? Hátra se néztünk, csak reméltük, hogy nem fagyunk majd bele a medencébe.
Legnagyobb meglepetésemre nem ketten várakoztunk ott nyitás előtt, hanem parkolóhelyet kellett keresnünk, annyian várakoztak.
Be kell vallanom szeretem Amerikát. Imádom, hogy minden alaposan átgondolt és szervezett. Nincs káosz. Nincs fejetlenség. Ahogy az aulába értünk, egy fiatalember állt a közepén és osztotta az érkezőket a regisztrációs pulthoz.
Pár pillanat alatt elkészült az egyedi, fényképes belépőnk, hozzá egy térkép - valami oknál fogva portugál nyelven - , amit egy nyakbaakasztós karabínerre csatolva nyomták is a kezünkbe.
Alig léptünk be a parkba, azonnal valaki eligazított és így ment ez kb 50 méterenként. Nincs elveszve senki, tudtuk hol fogunk reggelizni, ehetünk és ihatunk annyit, amennyit csak kívánunk, hol fogunk úszni delfinekkel, hol a halakkal és melyik az "emberwellness" fűtött medence és persze azt is, hogy ez az esős időjárás a delfinek kedvence. Valamit mondani kellett, hogy ne legyünk teljesen elkeseredve.
Kezdésként leültünk reggelizni és tanakodtunk, vajon milyen lesz, majd felvettük a búvárruhánkat. Hosszúujjút akartam, de az nem volt és azt mondták a rövid jobb, abban kevésbé fogunk fázni. Erősen kételkedtem ebben, de ott és akkor igyekeztünk hinni benne, mert az eső egyre inkább a monszunra hasonlított, mintsem csendes, őszi szemerkélésre.
Fürdőruhát húztam és belebújtam ebbe a dresszbe. Speedfitnessre edződött testem heti kétszer kapja a testhezsimuló, vizes öltözetet, de ez más volt. Mint egy páncél, ami térdtől lefelé és könyöktől csuklóig hiányzik.
Elzártuk az összes száraz ruhánkat és mindenünk egy szekrénybe, majd magabiztosan vágtunk a parknak az egyenöltözetben. Mindenki ebben mosolygott.
- Várj! - léptem a delfinek medencéjéhez és óvatosan bedugtam a lábam.
- Milyen?
- Te, ez egész jó. Kifejezetten kellemes. - és hatalmas sziklák zúdultak le rólam. Biztosan nem fogok megfagyni, nem a jeges tengert próbálták összehozni Floridában, jó nekik a 24 fokos víz.
Olyan nehéz leírni milyen. Be kellene csukni hozzá a szemet és elképzelni a valaha látott legszebb korallzátonyt, ...
... akváriumot. Egy hatalmas medence, ugyan betonból, de tengerparti homokkal a parton és aljzatként szintúgy. Benne korallok (nem, minden bizonnyal nem igaziak, hisz azok fajtától függően ugyan, de nem épp a bambusszal versengenek a növekedésben az évi 1-2 centiméterükkel.
És ebben a nyitott akváriumban úsztunk halakkal és rájákkal. Órák teltek el, kijöttünk és visszamentünk újra, mire nem rettegtem az összes rájától, hanem hagytanm közeledni őket és meg mertem simogatni.Bátorság. Az kell hozzá mindenképp.
Izgalommal vártuk a 12.40-et, az volt a mi delfinidőpontunk. A Strafish arénában, mint B csoport várakoztunk. Persze aláíratták, ha megesz a delfin vagy épp megharap, akkor az az én felelősségem, de ez sem zavart, már benn akartam lenni. Kisfilm a delfinekről, pár szóban az életükről, kik a természetben kb 20 évet élnek, Hamar elröppent és már a vízben vártuk a játszópajtásainkat. Lester és Cindy érkezett. Mindketten ötven évesek. Lester, a hím, számtalan utóddal büszkélkedhet, igazi amorózó, imádja a csajokat. Cindy pedig szupersztár, a Cápa3 főhősnője és minden nőstény delfin vezére a parkban.
Ahogy a tréner nyilatkozott, Cindy igazi bizniszvúmen és nem volt ideje itt bébit nevelni.
44 delfin él itt és idén 26 csemete született. A kicsiket nem nagyon engedik a látogatók közé, mert még nagyon kis kajlák és hamar belefáradnak a showba. Lester és Cindy viszont nagyon gyakorlott delfinek és tudják mitől ájul el a turista. Hogyan kell egymáshoz egyre közelebb kerülni, húzni a híz tetején, pózolni a fotózáshoz és puszit váltani. Két teljesen különböző delfin, még az úszójuk sem egyforma. Imádják a simogatást és ebből most kaptak bőven.Meg tőlem két puszit is. Állítólag a fotó nem sikerült elsőre. Én örömmel adtam még egyet neki.
Pillanatok alatt elröppnet a delfin-félóra, így megebédeltünk, sétáltunk és készítettünk ezer fotót, majd kisütött a nap. Egy kicsit.
Mi közben készítettünk pár képet a parkban, egymásról és együtt is, a park madarairól és ahogyan etettük is őket, majd mentünk még egy kört a lazy river-en. Úgy elment az idő, hogy még egyszer visszamentünk rájázni és már mehettünk is öltözködni.
Minden. Egyszerűen minden tökéletesen szervezett. Átlátható, bejártható és igazán nagy élmény. Mindig találtunk száraz törülközőt. Mindentütt találtunk kézfertőtlenítőt, bár mióta nem vagyok függő, azóta nem használom. Mindig kaptunk friss kávét és akadt meleg, sósperec is. Meg ezerféle snack, de azokat kihagytam. Mindenütt volt segítség, ha "elvesztem" volna. Mindenki örömmel mutogatta az élővilágot. Kezembe vehettem egy táblát, amin a halak képe szerepelt és akár meg is kereshettem, épp mit látok. Ugyanígy a madarakkal.
A nap végén, megvettük a képeket, ugyanis delfinúszásnál csak ők fotózhattak. Mi amúgyis el voltunk foglalva a delfinekkel.
Igazi biznisz. De legalább tökéletesen működik. És nem, nem gondolok arra, hogy megvettem életem legdrágább CD-jét. Megérte. Jusztis.
