Nagyon vártuk ezt a napot és nyitástól zárásig beterveztük az egészet. De mint ahogy az lenni szokott, az élet igazán kacifántosan felülírta.
A Universal Studios két parkot üzemeltet - egymás mellett, ahová két jegy kell, de átjárható és bejárható egy nap alatt. Főleg, ha semmiféle lassító tényező nincs.
Reggel igazán korán indultunk, és bőven hagytunk magunknak időt az érkezésre. Azt hittük ott fogunk csövezni a parkolóban másfél órát, de ehelyett egy közúti baleset megállította a forgalmat és közel három óra alatt érkeztünk meg Orlandóba.
Még mindig szeretem a szervezettséget. Kapuk sokasága nyitva, parkolóház, ahová sorban beállítják az autókat. Nincs ötven perces parkolóhely-keresgélés. Mindenki odaáll, ahová mondják és a renitensen parkolni próbálókat is visszaterelik a sorba. Itt bizony rend van. A Spiderman parkoló 555-ös sorában álltunk. 555. Ilyen tényleg csak Hollywoodban van, de ott minden telefonszámban. Apropó. Ez nem is Hollywood. Orlando!
Már a szerpentinen készültünk az autó elhagyására és a futásra. Ha ezt nekem valaki mesélné, nem hinném el, de mi így csináltuk. Időre kipattantunk a kocsiból és már futottunk is előre. Mozgólépcsőt kihagyva ugráltunk le a klasszikus lépcsőn, egészen a biztonsági átvilágításig.
Nem, itt nem bíznak semmit a véletlenre. Olyan kapuk, mint a reptéren és igenis átnézik a csomagokat és az embereket is. Épp mellettünk találták meg valakinél a kulcstartón a "svájcibicskát". Két lehetőség közül választhatott - visszaviszi most azonnal az autójába vagy itt kidobja. Nem viheti tovább. És ez csak a parkolóház.
Megnyugtató, hogy mindenkit átnéznek. Még a gyalogosokat is. Meg azokat is, akik busszal jöttek. Mindenkit. Pár perc az egész és mi futhattunk tovább, fejünkben a kész tervekkel.
- Ahhhh nem megy a wifi! Van, de...
- Mi de?
- De regisztrálni kell...
És futottunk tovább, át az éttermes-boltos részen egészen a bejáratig. Jegyellenőrzés - név szerint - és ujjlenyomat. Mindenkitől.
Gyors futás a mosdóig és szaladtunk hátra.
- Nézd, a minyonoknál már most negyven perc a sor!
- Fussunk tovább!
Tudtuk, hogy hátul akarunk kezdeni, oda később ér át a tömeg. Mindenki fotózkodik, molyol, de mi a reggeli futást választottuk. Igen. Én is. A rommá tört lábammal. De cseppet sem zavart, éjszaka pihent, ilyenkor még fürge.
- Nézd! A Mummy -ride! Csak öt perc! - (sötét videó, csak a hangulat kedvéért, egyébként tilos videózni és úgysem adja vissza az élmény)
És eszünkbe jutott, hogy mi álltunk itt 10 éve kereken két órát sorban. Gyorsan betettük a cuccokat egy zárható, kis szekrénybe. Nem, nem kulcsos, hátha elhagyod, hanem kóddal és ujjlenyomattal működik. Meg kell jegyezni a szekrényszámot, a (jelen esetben négy , de volt ahol hatjegyű) kódot és azt, hogy ki, melyik ujjával hitelesítette. Komplex feladat, de elsőre vettük az akadályt.
A bajárattól egészen a hullámvasút kocsijáig nem kellett sorbanállni, csak sétálni. Épp ezért szedtük a lábunkat és már be is tereltek minket a beszálláshoz. Olyan ez, mint egy barlangvasút és egy hullámvasút ötvözete - a piramis belsejében.
- Ugye milyen jó volt?
Adrenalinnal spriccelve futottunk tovább az új, Harry Potter varázslatos világáig. 2007-ben kezdték építeni és 2010-ben nyílt meg.
Itt minden van. Londonnal kezdtünk, ahová egy elrejtett kis sikátoron át vezetett az út. Itt volt a Weasley testvérek mágikus boltja. Varázspálcát lehetett venni, és varázsolni (interaktív játékok százai) minden boltban, szobornál, szinte mindenütt. Láttuk, hogyan választja ki a pálca a varázslót. A sikító mangrovét. Ittunk butterbeer-t. Vehettem volna Nimbusz 2000-est. vagy időnyerőt. Ez utóbbiért vissza kellett mennünk, mert nekem kellett. És persze varázslóiskola uniformist. Varázsköpenyt. Baglyot. Vagy épp békát. Bagoly Berti mindenízű drazséját. (Megkóstoltam. Kikaptam egy olyan fahéjast, mintha őrölt fahéjat nyalogatnék kiskanálról. Nem, nem kértem mégegyet)
Én csak ugráltam örömömben.
- Idenézz! Idenézz! Varázslat!
Valódi varázslat. Majd bementünk a Gringottes bankba és lényegében bedobtak minket a történetbe. Repültünk a "kviddicsmeccsen" és megküzdöttünk a gonosszal. Bellatrix a varázspálcájával megbolondította a járművünket és arccal előre borulva zuhantunk a mélybe, majd sárkány köpött hol vizet, hol tüzet. Vizet is kaptunk és a tűz melegét is éreztük. Elmondhatatlan élmény. Varázslat. És még el is hiszem.
Londonból pedig a 9és3/4-ik vágányról indult a vonat a varázslóiskolába. Még több csoda és újabb élmények. Két sárkány. A Chinese fireball és a Hungarian Horntail. Naná, hogy a magyart választottuk. Sorry, mondtam a mögöttünk várakozóknak. Mi magyarok vagyunk, ezzel szeretnénk menni.Az egyik legjobb hullámvasút.És egyszerűen onnantól, hogy bejöttünk a sikátoron, a történet része lettünk. Addig a pillanatig, míg ki nem jöttünk a másik parkban
A varázslatos világ után mindhárman éhesek voltunk és a tömeg (a valódi tömeg) épp kezdett megérkezni a park ezen részére, így leültünk ebédelni. Sütött a nap és kifejezetten melegünk volt. Minden ruhánkat már az egyszem hátizsákba gyömöszöltünk és próbáltuk tágítani a teret. Azt hiszem, hogy valaki elvarázsolta. Akármit is tettünk még bele - belefért. És ezzel együtt - bár nem mindig egyszerűen, de belefért az aprócska, értékmegörző-szekénybe is. Minden alkalommal rácsodálkoztunk erre.
Sétáltunk a szuperhősök felé és mi sem várhatott volna minket, mint a hősök felvonulása. Megállították az embereket és autókon száguldva ott voltak. Amerika Kapitánnyal az élen és Pókemberel a végén. Nem mindegyik Marvel hőst ismerem, de ezt a kettőt nagyon.
Persze a Pókemberrel is megmentettk a világot, majd egyszerűen nem lehetett kihagyni a rajzfilmes, hajós mókát. Néztük az embereket.
- Nem is olyan vizesek, ugye? Egy poncsóval talán megúszhatjuk... - és közben ezer fotót készítettünk különféle képregényfelirat buborékokkal.
Szó szerint megúsztuk. Csak térdtől lefelé, az egész fejem, a karom és a cipőm tocsogott a vízben.
- De ha már úgyis vizesek vagyunk... ott a Jurassic Park!
És bementünk a JurassicParkba, ahol a kezdeti idill után jöttek a raptorok, majd a végén a T-REX, mi pedig zuhantunk csónakostul a vízbe. Nevettünk. Már egyáltalán nem számított a víz se.
A sálammal (mire nem jó egy jó nagy kendő, ugye?) kicsit megszárítottam a hajamat és mentünk tovább. Mindenütt dínók, dinótojások, akár elemezhettük is épp ki fejlődik benne. Tetszett.
Mire körbeértünk, teljesen megszáradtunk és úgy ültünk fel a vonatra, Harry Potter varázslatos világában, hogy visszatérjünk Londonba és ezzel együtt az első parkba és mivel még mindig éreztem, hogy kell nekem az időnyerő - nyaklánc természetesen, visszamentünk érte.
Tudtam, hogy hol akarom megvenni, így egyenesen oda tartottunk. Nem, már nem futottunk, de szedtük a lábunkat. Akkora lett az embertömeg, hogy hálásak voltunk az előző napi tervezésért és tudtuk, ezt bizony jól csináltuk. Már mindenhová sokat kellett sorbanállni és örültünk, hogy legalább egyszer sikerült felülni.
Innen elmentünk földönkívüli lényeket megsemmisíteni, men in black stílusban, amiben csak a szemlövés ad pontot, így nem értem, el igazán kimagasló pontszámot, majd kipróbáltuk a 4D érzést The Simpsons módra. Számomra ez volt a mélypont, nem bírtam a Simpsons szimulátort. Úgy megkavart, hogy hirtelen semmire se akartam felülni. Pláne nem a hanyatt felvonós, nagy hullámvasútra. Egyszerűen nem ment. Féltem, hogy rosszul leszek és az idő is szaladt. Döntést kellett hozni, mire üljünk még fel, mit nézzünk meg.
- A minyonokat!
A minyonokat mindenképp, így mentünk vissza az elejére. Ott viszont még mindig 45 perc sorbanállást írt a kijelző, vele szemben a Shrek 4D, viszont csak ötöt, így oda besétáltunk. Klasszikus 4D mozi, itt székek vannak, nincs "ride", viszont történet az van és jönnek a pókok. A pókokat még mindig utálom. Utáltam a múmiásban, a Harry Potterben és itt is. Viszont valóban szórakoztató mozi.
Mikor kijöttünk, még mindig sorbanálltak a minyonokhoz, és a sor nem úgy tűnt, mintha csökkenne.
- De a Transformerst még ki akartad próbálni, nem? - nézett barátném a kamasz fiára és már futottunk is a bejárathoz. - csak együnk legalább egy perecet.
És ahogy kívántuk, ott is termett a pereces. Ez egy csodavilág, amit megkívánsz, az megjelenik.
Ültünk a Transformers kapujában, a kuka előtt és majszoltuk a perecet. Majd elvittem a szemetet a túlsó szemeteshez.
- Szerinted a Nyuszi tudja, hogy itt van mögöttünk a szemetes? - kérdezte barátném a nagykamasz.
Tudtam. Csak épp elfelejtettem. Elmondhatatlanul és kimondhatatlanul voltam fáradt. Minden izmomban, csontig.
Így ültünk be - megmenteni a világot, majd hősként távoztunk.
De a Minyonok!!! A minyonok.. a sor végtelennek tűnk és a park bezárásához közeledett, de még engedték be az embereket.
- Most vagyunk itt! Próbáljuk meg! Minyon akarok lenni!
A történet ugfyanis az, hogy minyonokat keresnek. Igen, mindenki lehet minyon! Van egy gép, átváltoztat emberből minyonná és be kell bizonyítani, hogy igazi minyonok lettünk.
Beálltunk a sorba és sokkal gyorsabban ment az idő, mint gondoltuk. Valószínűleg tényleg vártunk majdnem háromnegyed órát, de ebből volt két olyan szórakoztató rész is, hogy szinte észre se vettük.
- Azt azért vágod, hogy még sorban állunk, ugye?
Vágtam, de néztem tovább a mesét és imádtam a humorát.
Persze ez is 4D mozi, repül, spriccel, mozog minden.
Fáradtak és éhesek voltunk, a parkok lassan bezártak. Elsötétültek a játékok, aki hétig beállt valahová, azt még beengedték, aki nem, annak már csak a holnap marad. Mi, amire nagyon akartunk, felültünk. Mindenre. Az összes hullámvasútra, rácsodálkoztunk a varázslatra, a technikára, az egész világra. Boldogan és kimerülten ültünk le vacsorázni és nem tudtam megmondani mi volt a legnagyobb kedvencem. De talán a varázsvilág. Meg persze a múmia, pedig ezt a filmet nem tudom megnézni, úgy félek tőle. Na ja. Ilyen vagyok, félek egy filmtől, mert ijesztő. De azért a barlangvasutat ki nem hagytam volna. Semmit.
Egyszerűen imádtam. Ja. És boldog születésnapot nekem! Ezt a napot ugyanis arra kaptam. A születésnapomra a barátnémtől. (Meg karácsony, meg minden hülyeség együtt, egyszerűen örültünk az együtt töltött időnek és az élményeknek. Hiszen ez az igazán fontos, legyünk akárhol. De ők épp itt vannak. És ez egy szuper szülinapi buli!)
... és itt az ideje újra megnézni az összes Harry Pottert...
