Varázsos volt. Ez a jó szó. Varázs. Azt hiszem, hogy ez a találkozó sem volt véletlen.
Talán a régi barátném tudta, hogy nekünk találkoznunk kell. Talán tudta, hogy vannak bennünk közös vonások. De ilyen sok?
Ma este leginkább tanultunk - egymástól. Mit tanultam én? Egy nagyon fontos dolgot. Nem feltétlenül biztos, hogy az, amit én csinálok, ahogy én élek, az a "nem normális". A normális meglehetősen viszonylagos. S bizony lehetek én is normális.
Ő azt mondta tanult valami fontosat a pénzről. Talán azt, hogy az bizony jön, ha megengeded. Talán azt, hogy szokj hozzá a gondolathoz és a pénzösszeghez, amit felírattam a kezedre. Talán azt, hogyan kell kiszámolni a minimumot és hogyan kell kialkudni a kényelmes életrevalót.
Öt órát beszélgettünk, mintha rég nem látott barátok volnánk. Örömmel öleltem meg és viszonoztam a puszit. Mi lesz ebből? Nem tudom. Egy biztos, kezelés az nem. A lelkemben már rengeteg módszerem van arra, hogy a lélekrészeim a helyükön legyenek. Most pedig becsukom a szemem és megnézem a lelkem. Renoválás következik. Glettelünk.
