Szóval írtam egy bejegyzést, mert egy másik kívánt némi széljegyzetet. Aztán bementem a barátnőmhöz tegnap dumálni egy kicsit, ma pedig egy másik barátommal csetelgetek és kiderül, hogy karcsú volt a jegyzet.
Vannak egyértelmű dolgok. Nekem egyértelmű. A barátnőim parázsvitát folytatnak a személy kilétéről és az egyik teljes mellbedobással állítja, hogy csak az EX lehet. Végül is kilenc év után nem hiszem, hogy sok újdonságot tud hozni és nem is nős. Nem is volt az és épp ezért váltam el tőle. Hú de bonyolult ez, nem? Azóta is az exnejeként emleget.
- Csak azt mondd meg ki az! - üdvözölt a barátnőm.
Nem ismeritek csajok. Bocs. Nem mutathatom be, nem járhatok vele. Nős. Igen, ezt magamnak is elmondom. Néhányszor. Aztán azt, hogy nincs gyereke és nem nagyon kap otthon semmit. Igen. Ő nem. Pedig a pacákok egységnyit szexelnek. És igyekeznek ezt az egységnyi mennyiséget és minőséget fenntartani. Drága feleségek! Mikor halljátok meg már végre? Ha ti otthon nem, akkor berántanak valakit a családi idillbe. És nem ez a legrosszabb. A frusztrált pali szerintem sokkal nagyobb gáz.
A pali vonzó. Nekem. Hangsúlyozom. Nekem. És van neki egy meseszép felesége. Husinyuszinak vonzó és ő is viszont vonzódik. Ebben semmi új nincs. Ha épp egyedül voltam mindig találkoztunk. Kávéra, mozira. Még össze is bújtunk és élveztem az ölelést. Csók? Nem. Filmet néztünk. Összebújva, mint két kamasz az elsőrandin. S mihelyst kijöttünk a moziból, vége az ölelésnek.
Pénteken örömmel bújtam be az ölelésbe. Semmi szex. Tényleg semmi, de nem az én véremen múlt. Vagy ginemen. Ki tudja melyikből volt több bennem. A gin lesz az. Nem a vér. Jól esett és hagytam. Simogatott és ölelt. Megpusziltam a száját. Ebben biztos vagyok, hogy én tettem. És abban is, hogy ebből csók lett. Nem vad smárolás, hanem egy igazán érzéki, mondhatnám érzelmes csók. Olyan holivúdi. És kértem még egy kis holivúdot. Nem ellenkezett. Nem bontakoztunk ki az ölelésből. Aztán hirtelen ott volt a józan ész, ahol kevesebb a gin. Úgy döntött kibontakozik az ölelésből, megkérdezte a címet még egyszer és már csak azt hallottam taxit hív.
- Nem szeretem Magát.
Magázódunk. Mindig. A játék része.
- Én nem magát és nyolc gint akarok. Most muszáj mennem, hogy hálás legyen nekem holnap reggel.
Nem a testünk szexelt. Csak az álmaink. S már ez is nagyon jó. Talán most csalta meg igazán a feleségét. De nem szerelmes belém. És ma még nem is írt.
De én még este kértem tőle egy rajzot. Egy nyulat. Amilyennek ő lát engem. Azzal elmondhatja, amit nem akar kimondani, azt is. Én értem ezt a nyelvet. Ő pedig jól beszélni.
Ezer okot fel tudok sorolni miért nem kellene tennem vele semmit. Ezret. Mégsem mondok egyet sem. Csak hagyom főni az egészet. S még valami. Ha tényleg a nyakamba csókol, onnan nincs megállás. Azt hiszem ezt ő is tudta...
A barátnőm tegnap azt mondta, hogy mindig boldogabbnak lát, ha egyedül vagyok. Azóta ezen gondolkozom. Egy biztos. Boldogabb vagyok, mint bezárva egy banános dobozba. Ahol minden tör. Minden, mindenemet.
