Elmentünk. És olyan nagyon jó volt. És csak kavarognak bennem az érzések és a pillanatok. Négy éjszakát töltöttünk együtt.
Négy édes, finom és simogató éjszakát. Nem. Nem szeretkeztük végig valamennyit. Sőt. Ha belegondolok egyiket sem. Valahogy reggel, egyszerűen jobban esett.
Szóval "Na jó reggelt". Egyet nálam, kettőt Hévízen és egyet nála aludtunk. Együtt és lényegében egy takaró alatt.
Most képtelen vagyok mesét írni. Ha mesébe írom, akkor a barátnőim pánikba esnek. Mitől? Attól, hogy valaki elragadott magával, szerelembe esek és meg fog bántani. Nem fog.
Csak érzések vannak. Kimondott szavak nincsenek.
Közös takaró van és összebújás. Nekem fogkefém és tusfürdőm nála és már neki is. Nálam. És a keze a combomon, miközben vezetek. Fényképez engem és videózza az utat. Zenéket válogat. Mosolyog.
A nedves vállam és hajam. Ahogy odalép hozzám és egy száraz törülközővel felszárítja a vízcseppeket a vállamról és alaposan megtörli a hajamat. Nehogy megfázzak. Figyelmesség van. Ringatás van. Ölben a vízben. Ringat engem és dalolászik.
"Ringat a víz..."
Odalép a gardróbhoz, ahol a két ruhám lóg - kiegészítőkkel együtt - és megnézi melyik ing és ruha illik össze. Össze szeretne öltözni. Együtt legyünk csinosak, ha már vacsorázni megyünk. És lesegíti a kabátomat és kihúzza a széket és a kisasszony (jelen esetben én) helyet foglal és mosolyog. És képes vagyok elfogadni a kedvességét. És már előre megy az étteremben. Mert megkértem, menjen előre. Nincs benne rutinja. Azt hiszem a csajozásban sem. Nem is baj. Aztán rendel nekem. Alap kellene, hogy legyen, nekem mégis megint jól esik. Intézi. Nekem most nincs dolgom. Este a lakosztályban pezsgőzünk a kanapén. Koccint és a szemembe néz. Figyel rám. Pihegve tévézünk. Virtuózokat. A Forrest Gump már az ágyban talál. Átfordítja a tévét. Összebújunk és álomba szenderülünk.
- Olyan édesen horkolsz!
- Horkolok? - kérdeztem vissza.
- Szuszogsz, nem horkolsz - finomított kedvesen - szuszogsz, na.
Reggel az ő hobbija az első. Autóverseny van és én ezt elfogadom. Mégis inkább szex lett belőle. Amolyan "Na jó reggelt" szex. Még. De egy nap - egy szex. És ez nem az én szabályom.
Közös reggeli. Figyel rám. Figyelek rá. Zavaromban leöntöm magam kávéval. De neki is készítek egyet. Igen, ehet a tányéromból. És csak lesi, ahogy a lekváros kenyérhez eszem egy kis camembert sajtot.
És szombaton rengeteg fotó készült. Rólam. Róla. És készült egy közös szelfi is. Az első közös fotónk. Megdobogott a szívem.
És este megint csinosban, megint vacsora. Este Bacardi. A Breezer. Édes, laza ital. Elnyom minket a vacsora, a fehér rum és a délutáni tófürdőzés.
Reggel megint autóverseny, ahol elreklámozzák a startot. Méregzsák. Joggal. És inkább egy "Na jó reggelt". Reggelinél elfelejtem a paradicsomot. Hoz nekem és felszeleteli a tányéron. Ezerszer elmondanám. Nekem. Bármit megosztanánk a másikkal és egymásnak kedveskedünk. Egyre közelebb.
A fürdőbe megyünk. Úszunk és ringat engem a vízben. Míg előző nap megfeleztünk egy hatalmas islert, délben most egy sült tök darabkán osztozkodunk. A kávés kiskanál tökéletes eszköz erre. És mindketten a másiknak adnánk az utolsó falatot. Az enyém.
És még mindig ringat. És együtt zuhanyzunk. És megmossa a hátam. És törülközőt ad nekem és már megint csak rám figyel. És elindulunk, de nincs kedvem hazajönni.
És képes vagyok eltévedni és még a GPS-nek sem hinni. Mosolyog. Önfejű nyuszi. És visszaterel a helyes útra és végre a nap is kisüt. És a Balaton.
- Nem kell pisilni?
- Ööö... nem tudom. Talán. Neked kell?
- Kell. És gondoltam talán ha nekem igen, akkor neked is.
- Most, hogy mondod... nagyon kell.
És meg kell állnunk. És ő tankol nekem és el tudom fogadni. És máris jobban vagyok. Tovább tudunk menni. És elmegyünk hekket enni. Oda, arra a helyre, amit ő ismer. Ő visz engem és odatalál. Hatalmas halakat tesznek elénk. Desszert? Nem vállaljuk. Csak a kávét.
- Elfáradtam.
- De miért nem szólsz?
- Most fáradtam el és épp eszembe jutott. hogy még vissza is jövök ma este ezen az úton.
- Aludj nálam. Holnap úgyis otthonról dolgozol, nem?
- De igen. Végülis fogkefém is van.
- Na látod.
És ott maradtam. És volt még pár tiszta ruhám. Egy alvós is. És zuhanyoztam. Pihentem az ágy sarkán.
- Mennyire alszol? - jött vissza a fürdőből alsónadrágban.
- Nem alszom.
- Megmosod a hátam?
- Meg hát. Szívesen.
Mintha elmúlt volna a szégyellősség és a helyét átvette az érintés iránti vágy. És nem csak a szexet megelőző érintések, hanem az állandó érintés. A kapcsolat, ahol ez egyszerűen természetes. És benn maradtam a fürdőszobában. És törülközőt adtam neki. És az ágyon, mikor mögé bújtam, én masszíroztam meg. Ahogyan ő is megteszi velem. Százezerszer.
Szeretem? Szeretném. És most nagyon hiányzik. A csókja. Ez szerelem. Kimondatlanul. És a közös szelfi ma felkerült a filctyúkra. Az én oldalamra. Olyan képekkel, amiket ő csinált rólam. És ragyogok. Ezt csak lájkolni lehet.
