Nyuszo csodálatos élete

Értem én, hogy telihold van és ilyenkor még a tengerek is másképp hullámzanak, de akkor is. Mintha életem bizonyos letűnt pacákjai hirtelen megvilágosodtak volna.

Minden előzmény nélkül. Aki egyszer leves, az leves is marad.

Tudom. Ilyen nincs. És tényleg. Mégis van.

A lakásban - egy a hálóban, egy a konyhában és egy a fürdőben - mágneses táblák vannak, amire egy speciális filccel írni is lehet. Hát Levi írt nekem.

Szóval le vagyok maradva. Rengeteg a meló, a suli és a randi együtt. No meg a torna is.

Pénteken - végre egy hét után - visszakaptam az autómat. Mivel azt beszéltük meg, hogy Levi jön át, így tartottuk is magunkat a programhoz. 

Azt hiszem... Igen, vagy egy ilyen című Pilinszky vers is és igen, azt hiszem, de ettől függetlenül mégis.

Talán hiányzik egy emlékeztető a telefonjából. Talán tényleg klasszikus, nagyon IT.

És akkor éjszaka eszembe jutott pár apró cukiság még, amit kihagytam, de mindenképp emlékezni szeretnék rá.

Írtam én, hogy a pacák, míg ki nem érdemli, az egyszerűség kedvéért titulust kap.

Elmentünk. És olyan nagyon jó volt. És csak kavarognak bennem az érzések és a pillanatok. Négy éjszakát töltöttünk együtt.

Megérzések vannak. Oké, szeretethiányos vagyok. Ő is. És mindketten kapunk a másiktól szeretetet. Érintést. Simogatást. Jó szót...

Tegnap egy kicsit elkezdtem kétkedni. Talán csak azért, mert tényleg szabadságot ad.

Találkoztunk és együtt töltöttünk másfél napot. 

Tudom, vagy nem tudom, de tény.