Néztem az órát, este nyolc. Pár perccel el is múlt - és nem jelentkezik. Persze NŐ vagyok. S mit csinál ilyenkor a nő?
Azaz! Bámulja a telefont, a számítógépet, s közben ezerféleképp lefut a szeme előtt, hogy ez a pali most átdobta a palánkon, majd jön a józan ész.
Jött a józan ész.
Nyuszikám... Mégis mi a fenét csinálsz?!
És ezzel elvonultam a konyhába megnézni a frissen varázsolt illatzselét és utána a fürdőszobába.
Mintha ez a telefon lenne... Jesszus! Csörög!
Csörgött, de nem értem el. Ő volt az. Mosolyogtam, vettem egy mély levegőt és visszahívtam. Mindkettőnk hangja remegett, én csilingelően énekeltem a telefonba, ő pedig meglepettnek tűnt. Csak akarta hallani a hangomat, ezért mielőtt erre a modern csetelésre invitált volna, felhívott és nagyon köszönte, hogy visszahívtam.
Tényleg pár mondatot csevegtünk csak, még akkor is, ha most én hívtam vissza, majd áttértünk az írogatásra. Mindent megbeszélünk. Onnantól kezdve, hogy csalódott volt, mert nem vettem fel és annyira szerette volna hallani a hangom, azon át, hogy miután mégis beszélt velem, már sokkal jobb, egészen addig, hogy ki hogyan szeret aludni. Na jó. Konkrétan arról, hogy ez nekünk együtt hogyan menne. Megnyugtatóan menne.
Csak záporoztak a kérdéseim. Ő délután aludt egy keveset a napi Armageddon alatt - már kezdem megszokni, hogy minden nap rekordot dönt az eső, vízi játszótérré változtatva a fővárost, így ő még kicsit nyomottan tűrte, hogy én egy perceg sem maradok nyugton.
Be kell vallani, hogy nem igazán egy bőrönddel élő utazó. 2006-ban volt legutóbb a Balatonnál. Ha rajtam múlik, akkor idén lesz még egyszer, az biztos.
Nincs most állása, ez nagyon zavarja. Leginkább szerintem a bevétel hiánya és nagyon remélem, hogy erősen dolgozik a megoldáson. A nem dolgozó férfi leckéjéből már kaptam az utóbbi egy évben, nem a legjobb, de tény, hogy kipróbálhattam én mennyire tudok toleráns lenni. Ha ő nem hülyül meg, én nem fogok.
Eszébe jutott, hogy tegnap múzeumban voltam és még el sem mesélhettem, így persze rákérdezett, belőlem meg persze ömlött a szó, mennyire bírom azt a pacákot és mióta tart a szerelmünk, s persze el kellett mondanom azt is, hogy Magyarországon kívül, én Párizsban élnék a legszívesebben. A romantikus lelkem imádja Franciaországot, de még ennél is szívesebben választanám a Balaton felvidéket.
Aztán feltettem a kérdést, amire régóta tudom, az a válasz, amilyennek ő magát látja. Nos, ő a rosszfiús. Hmmm. A rosszfiúk vonzóak, de hosszútávon inkább idegesítőek, mint fűszeresek. De ha "csak" rosszfiús ez a jófiú, maradhat. S milyen nőre vágyik? Egy igazi macskanőre, mert nagyon viccesek, édesek, igazi szépségek. Ámen.
Többször elmondta milyen édes vagyok. Hát igen. Édi.
Ő Cuki, én Édi vagyok. Még emlékszem a Cuki, Csini és Édi - hármas bandánkra vagy 10 évvel ezelőttről. Ez a dal még mindig olyan, amin tudok nagyokat mosolyogni.
Szóval Édes vagyok. Kócosan meg pláne. Szeretek-e bicajozni? Ó hogyne. Erre is nagyszerűen kihasználtam az előző egy évet. Bár velem bicajozni még mindig inkább viccesen szórakoztató, nem épp sportosan.
Akármiről is beszélgettünk, ott volt a közelség, a megérintenélek, átölelnélek, csókolnálak. Így egyben sűrűnek tűnik, de nem volt az. Csak amolyan finom álmodozás, s ez magával hozta, hogy a szexről is beszélgettünk. Mai napig az a véleményem, hogy aki a szexről nem tud - megfelelő formában - beszélgetni, nem hozzám való. Mi tudunk. Érdekelte a vérmérsékletem, mennyire vagyok milyen is. Nos az attól függ, milyen a partner, mennyire tudunk egymásra hangolódni. Ha feszült vagyok, akkor nem fog menni - legalábbis nekem - de tud tenni azért, hogy a feszültségem feloldódjon. Akkor pedig minden rendben lesz. Igazából két dolog van, amit nem szeretnék, s ezt hamar rövidre zártuk, mert neki sem a kedvencei. Aztán persze, ha már itt tartunk, megbeszéltük a védekezést is, s azt is mi lesz, ami eddig még soha, kismamává tesz. Apám a legjobb barátja lesz, az ő szülei meg engem fogadnak örökbe. Mindkét nagyszülőpár hat unokára vágyik, kész szerencse, hogy nyúl vagyok. Ő meg bika, de így is jó. De igazából kos, én meg ikrek-skoroió és amúgy mindketten tűz-sárkányok. Kész őrület és vigyorgás.
A legnagyobb stressz, még akkor is, ha tényleg nem vagyok lókupec, a foga. Tegnap este az én egészségügyben jártas barátnőmet kikérdeztem hogy is néz ki ez a fogimplantátum, mikor még csak szerelés alatt van és mennyire fogok rémültemben elszaladni, mert annyira tartok a dologtól, hogy még a gugliba se nagyon mertem beírni. De a legjobb, hogy a félelmemnek merek hangot adni és ő nem megbántódik, hanem egy viccel elüti az egészet.
Mr Right: kíváncsi vagyok milyen a csókod :)
Rettegő Nyúl: hát én arra vagyok kíváncsi akkor milyen lesz, ha már a sztárok itt kopogtatnak hogy hol lehet ilyen mosolyért sorban állni :)
Rettegő Nyúl megint: (nem fáj neked?)
Retteg még mindig: (én nem tudom, két éve betömtek egy fogamat, és egyet 16 évesen kihúztak, de az összes többi egészséges és szabályos. A negyede fájdalomtól sztem elájulnék)
Mr Right: hidd el,ebben nem FOG :) zavarni
Most vagy valami más fog zavarni, vagy semmi sem fog zavarni. Ez a dolog azért nem zavar, mert foglalkozik vele és a megoldáson dolgozik, illetve tűri a fájdalmat. Én azt hiszem kész lennék. Tudja, hogy tartok ettől, kicsit ő is tart, de ugyanakkor egyre közelebb érzem magamhoz. Segít, hogy tudom, nem az a cél, hogy péntek este egymásnak essünk, s engem ez megnyugtat. Hagy nekem időt és önmagának is. Ettől pedig sokkal jobban érzem magam.
Aztán jött a meglepő fordulat, a bőröm. Én aztán olyan vagyok, mint aki a nyarat a pincében napozással tölti, sápasztja a fekete és világít a lábam a belvárosi napsütésben. Mr Right pedig bolondul az ilyen világítós fehér habtestért, mint ami nekem van. Elképesztő. Szépek leszünk. Én bámulom a kék szemét, a termetét, ő a kócos fejem és hozzá a halovány arcom és a világító lábaim. Beszélgetni nem fogunk, csak kukán bámuljuk majd egymást. Mondtam neki is, szépek leszünk, mint két sült hal.
Aztán lassan elpilledtünk és elköszöntünk, de előtte még meg kellett beszélni hogyan alszunk. Utálom, ha valaki alvás közben rám tekeredik. Akkor menekülök és állandóan megpróbálok kitörni onnan. Mr. Right viszont megfogalmazta azt, amit én is szeretek.
Mr Right: aludni nem ölelkezve,de addig...úgy ölelnélek mint magát az életet! :)
Nyuszko: ÉLJEN!
Ámen. Ma este újra csevegünk és holnap péntek. Az első igazi randevúnk napja.
