Nyuszo csodálatos élete

Na igen. A palival vannak gondok. Tudom, csak nem nagyon érdekel. Tegnap is nagyon jót csevegtünk, és felhívott. Csak egy egész kicsit. Zavarban voltam és neki is kicsit remegett a hangja. Tényleg csak három perc volt és tudom, hogy nagyon nincs keret a telefonján, így én kérdeztem meg:

Tegnap este, miközben zuhanyzáshoz készülődtünk - igen, együtt szoktunk zuhanyozni, ez szinte az egyetlen idősáv a családban, amikor tényleg kettesben lehetünk, szóval - Szerelmem nézegetett engem.

- Szerintem terhes vagy.

- Nem vagyok terhes!

- De, szerintem terhes vagy - ismételte meg vigyorogva.

- Mégis miből gondolod? Egy csík volt a teszten szombaton.

- Nem tudom, ezt érzem. És terhesnek látlak...

Na itt tartunk. Ha esetleg úgy adódna... nem bánnám. Sőt. Örülnék. Ő meg még jobban...

- Annyira szeretlek. Egy ilyen nővel egy dolgot lehet csinálni, gyorsan feleségül kérni, mielőtt megteszi más! - mondta Szerelmem. miközben átölelt.

- Tényleg?

- Igen. Épp az imént nézegettem a karikagyűrűket.

- Ááááá... az manapság nem így van. Az eljegyzésre a nő nagy, köves gyűrűt kap.

- Nagy kövest?

- Azt. Jó nagy kővel. Amint megkapja a nő, azt mutogatja mindenkinek.

- Jól van, felkapok én egy jó nagy murvakövet az udvarról és ráteszem egy rézkarikára, aztán lesz neked jó, nagy, köves gyűrűd!

- Az nem olyan! A jó nagy kő, az gyémánt és nagyon csillog! Persze egy rézkarikával is hozzád mennék - mosolyogtam szempilláimat lesütve.

Eltelt pár nap és engem nem hagyott nyugodni a nagy köves gyűrű. Ha csak a lehetőség megcsillan, szerintem minden nőből előtör a szarka és a csillogóst akarja. Aztán persze mutogatja. Én is mutogatnám.

- Nézd... Este akartam odaadni, de egyszerűen nem bírom ki - nyújtotta felém Szerelmem a "nagy kövest".

- Ááááá! Igazi nagy köves gyűrű! - lelkendeztem szinte ugrálva. - És csillog is!

- Igen. Én csináltam. Murvakőből, gázcsődarabból és lelakkoztam.

- Milyen szépen csiszolt darab! - ugrándoztam tovább nyuszimódra.

- Igen. A flex csodákra képes - nevetett rám -, nem gondoltam, hogy ennyire örülni fogsz egy ilyen kis apróságnak.

- Hogyne örülnék? A Szerelmem csinálta nekem, legalább egy órát dolgozott vele, hogy nekem örömet szerezzen.

- De hát értéktelen kis semmiség...

- Nem! Nekem nem az! Nekem értékes. Nagyon értékes! - mosolyogtam rá.

Hordom. Pedig a réz kikezdi a bőröm. Már többször átlakkoztam. Most eldugta, hogy begyógyuljon a seb az ujjamon. Valahol a kocsiban van... délután úgyis előkerítem....