Nyuszo csodálatos élete

Tiszta sor. Nem tetszik - iksz. Néha már tetszik is.

Szomorúan. Fásultan. Rendesen elegem van. És veszek egy nagy levegőt és újra bízom egy percre, mikor levelet kapok.

Tiszta uborkaszezon. Napok óta semmi se történik. Tulajdonképp a palik rám se néznek. Erre ma - tényleg front van - 

- S mondd Nyuszikám, blogot írod?

Egybe mindkettőt. Az elsőnek én írtam. Csak egy sort. Itt kezdődött.

Már 59. Aki komolyan tolja az internetes társkeresést és nő létére még nem futott bele, az nem is tolja igazán. 

Hát... Háttal nem kezdünk mondatot. Hát megfordulok. Napokkal ezelőtt befejeztem ezt a társalgást, szóval ennek sem lesz boldog befejezése.

Szóval adott egy korombeli pacák, aki  házias (!), kedves, megértő, empatikus és társat keres. 

Na nem ő. Én. Sexi vagyok.

De tényleg. Jön az "SMS", amolyan társkereső módra, hogy tetszem neki.

Oké. Én vagyok a hibás. Este elrohantam tornázni és bekapcsolva hagytam a számítógépemet. Így aztán éjjel...

Nem tudok vele mit csinálni. Olyan, mint a pióca. Ragad és újra jön. Pedig már kétszer megbeszéltük. Amit ő akar, az nekem nem kell. Medencét akarok.

Na ez a pali akkor bak, ha én holdlakó. Ennyit árul el magáról és csatol az oldalához pár edzőtermi fotót, egy pózolós autósat, ahol a golyóit keresi és egy homályos tükörszelfit.