Nyuszo csodálatos élete

Nagyon vártuk ezt a napot és nyitástól zárásig beterveztük az egészet. De mint ahogy az lenni szokott, az élet igazán kacifántosan felülírta.

Hurrá nyaralunk! De tényleg. Idén Huncutkával utazom nyaralni - Zaferyahoz.

Na jó. Vannak vad ötleteim. De ha egyszer lehet elutazni és jól érezni magam valahol, akkor én nem ülök itthon - bánkódva.

Alig aludtunk. Reggel, mint három zombi forogtunk a lakásban, de teljesen feldobva az előző estétől. Én még magamhoz sem tértem, kaptam egy kávét és tényleg szennyes-nem szennyes alapon csomagoltam be mindent a 3 napos Kemer környéki, Olimposzi kirándulásra.

Vajon honnan kezdjem? A csipkés bugyitól vagy a gintoniktól?

Most rakom össze az esti programom és azt olvasom, hogy hétkor "bloggertali".

Jaj nagyon vártam ezt a napot. A délelőtt munkával telt, van az úgy, hogy akkor is dolgozom, mikor papíron úgy tűnik nem kellene, aztán kiderül, hogy mégis. Szóval a jakuzziban töltöttem a fele időmet, a másikat meg a számítógép és a telefon közelében. Na jó. A telefont bevittem a buborékoló medencébe és arra gondoltam, ha ezt én otthon megcsinálhatnám, mekkora királyság lenne. Persze az agyam rögtön számol, táblázatba tesz és megállapítja, hogy olcsóbb naponta lemenni egy jó kis uszodába. Bár otthon akár meztelenül és pezsgőzve is használhatnám a medencét. Meggondolandó. Még nem terv, csak ötlet. Egy baromi drága ötlet, szóval pihentetem.

Mióta visszakaptam önmagam és merem vállalni, ki vagyok, sokkal jobban érzem magam. Amolyan felszabadító érzés. Nem foglalkozom azzal, ki milyennek lát, lehetek az, aki valójában vagyok.

Na akkor most kezdődjön nyuszi idei nagy kalandja. Fesztiválozni megyek. Egyedül. És ahogy jól látom esőben. Bájos leszek. Nem találom a gumicsizmám. Egy biztos, mint évek óta mindig, megírom a Campus fesztivált. Úgy, ahogy nekem tetszik.