Nyuszo csodálatos élete

Oké, nem a legjobban kezdődött és a fíling is nagyon váratott magára idén.

Boldog karacsonyt anyu

Amikor az A-tervből hirtelen B-terv lesz.

Ma reggelre Huncutkát szinte kelteni kellett. Végre nem arra ébredtünk, hogy köhög, hanem kuncogtunk magunkban - 

Tudom. Ilyen nincs. És tényleg. Mégis van.

Felébredtem. Felébredtem és a lelkem szedi össze magát. Mintha dobálná nekem a napokban történt pozitív mondatokat.

Szóval még nincs kétnapos...

Mióta visszakaptam önmagam és merem vállalni, ki vagyok, sokkal jobban érzem magam. Amolyan felszabadító érzés. Nem foglalkozom azzal, ki milyennek lát, lehetek az, aki valójában vagyok.

Ülök a teraszon. Ma elég kemény nap volt, s így délután valahogy hangosan kiszakadt belőlem:

- Óóóó, olyan szükségem lenne egy kis emotional support-ra!

Mire a kutyám hátrafordult, rám nézett, felállt és idejött mellém. Dörgölőzött és nyalogatta a kezem. Ez az. Ő így ad szeretetet. És nincsenek feltételek. Csak öröm van. Mosolygok. A support sikerült. Hálásan köszönöm.

Hát most mit mondjak. Szabad szingliből egy csapásra gyakorló Anyuka lettem - teljes munkaidőben, másodállásban. Reggel felkelek, elindítom az Uramat - reggelivel és uzsonnával, nehogy éhen haljon - aztán készítek reggelit a gyerekeknek, ébresztem őket és elviharzok dolgozni. Este hazamegyek, megetetem a kutyát, megszeretgetem, majd hazamegyek a családomhoz. Vacsorakészítés, fürdetés, estimese és kidőlök.

Minden tiszteletem a családanyáké. Én ezt akartam, de bevallom szingliként szabadabb az ember lánya. Sokkal szabadabb. Valahogy mégis boldog vagyok ebben. Olyan jó gondoskodni róluk és szeretni őket. Mindegyiket másképp...

Gugliztam a becenevemre. Régen a blogom ezer posztja jött, most pedig egy negyvenhét éves nő társkereső adatlapja. Na ő nem én vagyok. Egyetlen emléket találtam abból az időből egy számomra kedves, régi avatarral, itt:

http://threewords.me/pusznyusz

hát tessék. Milyen jelzőkkel jellemezném ma magamat? Mosolygós, szerető és szerethető. Ennyi.

Babarulett. Egész jó szó. Augusztus 24 volt a napja, mikor kimondtuk. Mostantól rulettezünk. Ha összejön a baba, jöjjön. Mi megteszünk mindent a demográfiai robbanásért. Élvezettel.

(Egyszerűen tudjuk, hogy ez így jó. Biztonságban érzem magam és nem félek. Egyszerűen nincs mitől. Minden a legnagyobb rendben és így természetes.)

Mondhatnám, hogy ez az első blogom, de nem az. Mintegy négy év után, ez blogrendszer bezárt és az én blogom egyszerűen megsemmisült. Volt benne sírás és sokkal több nevetés, versek és mesék - leginkább rólam és a bolondos életemről. Amolyan Ego-blog. Ezt a kifejezést nem is olyan rég láttam valahol, talán valami blogverseny kategóriájaként. 2008 őszén - hosszú kapcsolat lezárása után - kezdtem írni és leginkább elmesélni, hogy keresem és mi módon a NAGY Ő-t. A nagyők jöttek, néha kicsit maradtak, majd mentek vagy épp én szaladtam el. Aztán jött a 2013 nyár és Nari barátnőm pénteken határidőt szabott a Nagy Ő-nek, bizony hétfőig be kell toppania. Így aztán péntek este regisztráltam egy társkeresőn és mint a mesében, hétfőn találkoztunk, egy órát még beszélgettünk és elcsattant az első puszi. Nem csók, csak puszi és ölelés, majd sok-sok puszi. Azóta épp boldogság van és a szerelem mellé azonnal kaptam két gyereket és ezzel együtt családot is. Nos a történetek innen folytatódnak - a szinglisztorik helyett. Én élvezem. S vajon rám találnak a régi blogos barátok?