Nyuszo csodálatos élete

Mielőtt meggondolnám magam, tettem azért, amint ma elhatároztam.

Jaj nagyon vártam ezt a napot. A délelőtt munkával telt, van az úgy, hogy akkor is dolgozom, mikor papíron úgy tűnik nem kellene, aztán kiderül, hogy mégis. Szóval a jakuzziban töltöttem a fele időmet, a másikat meg a számítógép és a telefon közelében. Na jó. A telefont bevittem a buborékoló medencébe és arra gondoltam, ha ezt én otthon megcsinálhatnám, mekkora királyság lenne. Persze az agyam rögtön számol, táblázatba tesz és megállapítja, hogy olcsóbb naponta lemenni egy jó kis uszodába. Bár otthon akár meztelenül és pezsgőzve is használhatnám a medencét. Meggondolandó. Még nem terv, csak ötlet. Egy baromi drága ötlet, szóval pihentetem.

Vacsora után szaladtam a fesztiválra. Érdekelt a Brains, nem is csalódtam benne, bár csak a végét sikerült elkapnom. Tegnap még nem nyitották meg az egészet, most kellett felfedeznem az utakat. Úgy éreztem magam, mint kisegér az útvesztőben, ahol valami idióta fehérköpenyes azt nézi, kinek sikerül először megtalálnia a nagyszínpadot. Hát első biztos nem lettem, de azért jó időt futottam.

Az egész napot a szállodában terveztem eltölteni. Sőt. Az egész hétvégét. Debrecenben már többször voltam és pont azért választottam ezt a szállót, mert itt van mivel foglalatoskodni egész nap.

Szóval készültem a Wellness napra. Megreggeliztem, s mint jó Főnökasszony, reggel elolvastam a leveleket. Emlékeztem, hogy éjjel valamit elnyomkodtam a telefonomon, hát az pont úgy nézett ki reggelre, hogy rá sem ismertem. Mintha elcseréltem volna valakivel. Kívülről ugyanaz, de a kijelzője teljesen megváltozott, nem beszélve arról, hogy a levelezésem nyitva és ott virít az én leendő főnököm levele, hogy hívjam fel. Ó. Sürgősen. Rendben. A sürgősség reggeli utánig megvár.