Nyuszo csodálatos élete

Egyszerűen nem értem rá naplót írni. Ha épp nem volt semmi program - dolgoztam. Vagy napoztam. A jó, szabad és friss levegőn. Idén minden másképp alakult, mint ahogyan terveztem.

Most értem haza. Vége van.

Most rakom össze az esti programom és azt olvasom, hogy hétkor "bloggertali".

Jaj nagyon vártam ezt a napot. A délelőtt munkával telt, van az úgy, hogy akkor is dolgozom, mikor papíron úgy tűnik nem kellene, aztán kiderül, hogy mégis. Szóval a jakuzziban töltöttem a fele időmet, a másikat meg a számítógép és a telefon közelében. Na jó. A telefont bevittem a buborékoló medencébe és arra gondoltam, ha ezt én otthon megcsinálhatnám, mekkora királyság lenne. Persze az agyam rögtön számol, táblázatba tesz és megállapítja, hogy olcsóbb naponta lemenni egy jó kis uszodába. Bár otthon akár meztelenül és pezsgőzve is használhatnám a medencét. Meggondolandó. Még nem terv, csak ötlet. Egy baromi drága ötlet, szóval pihentetem.

Hogyan írjunk blogot? Hát... én magam nem vállalkoznék rá, hogy megmondjam a tutit. Viszont ma kaptam, vagy ma találtam meg, egy hírlevelet, ahol arra biztatnak, hogy írjunk blogbejegyzést, mindössze 15 perc alatt.

Vacsora után szaladtam a fesztiválra. Érdekelt a Brains, nem is csalódtam benne, bár csak a végét sikerült elkapnom. Tegnap még nem nyitották meg az egészet, most kellett felfedeznem az utakat. Úgy éreztem magam, mint kisegér az útvesztőben, ahol valami idióta fehérköpenyes azt nézi, kinek sikerül először megtalálnia a nagyszínpadot. Hát első biztos nem lettem, de azért jó időt futottam.

Vágjunk bele! Így indultam el délután kettőkor. Vettem gyorsan egy autópályamatricát, beállítottam a GPS-t, csak úgy kb, úgyis ismerem a helyet, voltam itt már többször is, igaz a másik oldalon, a másik szállodában, s ide csak fürödni jártunk. 

A zene hangosan - velem együtt - ordította túl a GPS "túl gyorsan mész" szlogenjét. Délután kicsit pihentem, így cseppet sem éreztem magam fáradtnak, inkább izgatottnak. Pláne ahogy egyre jobban fogytak a kilométerek és a kijelző egyre közelebb jósolta a célt. A baj ott kezdődött, hogy egész Debrecen fenekestül felfordult. Néztem az utat, a kütyüt és a kettő nem hasonlított egymásra a főúton. Balra mentem és innentől csak távolodtam a Pallagi úttól. Mentem a gyorsforgalmi úton, a szembejövő sávban rendőrök ellenőriznek és sehol sem lehetett megfordulni. Na betonfal az nem volt. De árok, folyamatos forgalom az igen. Én nem tudom itt a semmi szélén honnan hová tartottak az emberek, de sehol se láttam - kilométereken keresztül - a következő lehajtót. Már épp elkeseredtem volna egy kicsit, mikor két rendőr megállított.

Na akkor most kezdődjön nyuszi idei nagy kalandja. Fesztiválozni megyek. Egyedül. És ahogy jól látom esőben. Bájos leszek. Nem találom a gumicsizmám. Egy biztos, mint évek óta mindig, megírom a Campus fesztivált. Úgy, ahogy nekem tetszik.