Indulunk!!!!
Jó korán reggel keltem, összeszedtem a csajokat. Az egész azzal kezdődött, hogy elmentem Zaferya húgáért és mit tesz Isten, az ő barátnője pont abban a házban lakik, ahol az én kedves M. barátném. Vigyorogva parkoltam le és hívtam azonnal. Korán van, de kit érdekel!!!! A sors hozott, hát szólnom kell! Nem vette fel, gyorsan írtam egy SMS-t.
Vártuk a lányzót és egyszer csak nyílt az ajtó, a barátnőm egy lepedőbe csavarva kukkantott ki. Puszikat dobtunk, majd Máté egy jól irányzott rántással utat tört magának. Ezt látnia kell! A magabiztos kétéves szemernyi kétséget sem hagyott afelől, tudja mire kíváncsi. Puszik repkedtek, sajnos az idő sürgetett, mentünk a reptérre.
Park&Fly megoldást választottam, nem ez a legolcsóbb, de most valahogy ezt akartam. Nőiesen nem tudom megmagyarázni, ugyanis észérv nincs. Hacsak ez nem, hogy így nekem kényelmesebb, de semmi több. A busz kivitt minket a reptérre, s mi elkezdtünk üres pultot keresni, ahol megmérhetjük a bőröndöket.
- Fenébe. Ez több. - néztem a mérlegre - a kacsakolbász kilóg.
S elkezdtünk pakolászni. Így kerültek a magazinok a kézipoggyászba, a kozmetikai neszeszer egy másik bőröndbe, a törülközőim és a mackóm pedig egy másik kézipoggyászba. Kacsakolbi marad.
Lett 3 húszkilós perfect-bőrönd - készen álltunk az útra. A jószerencsének köszönhetően tökéletesen választottunk oldalt, s miután megkérdeztem az utaskísérőt, tudtuk itt fogunk becsekkolni - lényegében elsőként.
És innentől jött a szenvedés. A gép késett, mi csámborogtunk, költöttük a zsét, ettünk és ittunk. Utóbbiból nem csak vizet, így a hangulatunk is remek lett. A gép csak késett, mi csak vártunk. Most még a sorban állás is vonzó programnak tűnt az ücsörgés helyett - hát kipróbáltuk. Nem jött be.
Aztán csak elindultunk, készültek a képek és most már Isztambulban várjuk a csatlakozást a Lounge-ban. Eszegetünk, iszogatunk, netezünk, dumálunk - elvagyunk. Indulás másfél óra múlva, irány a tenger, de addig:
