Tavaly, ahogy jött a Hipnotizőr király, úgy nem jutottam el tornára.
Talán nem voltam elég akaratos és inkább hajlottam a családi békére. Jó, ez a családi béke is inkább béka és az is csak látszólagos. Sebaj. Én meg akartam felelni és nem jártam kis falumba tornázni.
Ma viszont, a szezon első óráján, ott nyögtem a csajokkal a gerinctornán. Nem is emlékeztem arra, hogy ilyen lendületes a bemelegítés. Komolyan megküzdöttem a tempóval. Hogy kiesik az ember! Hát... kiestem. Itt az ideje visszatornázni magam.
Örültem mindenkinek, úgy fogadtak, mintha csak pár napra tűntem volna el.
Miért jó? Az egy dolog, hogy hasznos. Már akinek van gerince. Egy kicsit lélekgyógyászat. A végén egy nyújtással és relaxációval. Ha máskor nem is szánok időt a lazításra, itt az edzés része. Mert nem csak a testünket tartjuk karban, hanem a lelkünket is és bizony a szociális egészségre is figyelünk. Így teljes az élet. S én örülök, hogy újra itt lehetek.
