Update. Na nem a Norbiféle, hanem az enyém. Pedig az is megérne egy misét, hogy a papírtigris üzletember részvényjegyzését felfüggesztette az MNB. Mindegy. Nem kértem belőle. A saját állapotfrissítésem egy kissé másmilyen. Még csak nem is üzleti. Inkább privát.
Szóval van ez a Szkájvóker Lajos. 46. A heti randink emléke bennem él. És el tudom képzelni tovább is. Istenemre mondom el tudom képzelni. Lopott órák, lopott csókok. Búvóhelyek, motelek és hotelszobák, hol néha egyedül ébredek, néha az utolsó csókot a csukott ajtó mögött adjuk egymásnak. Új városok, új helyek, csendes percek és könnyek. Néha, nagyon néha talán egy nap. Talán még pár óra. És ebben a lopott időben teljes figyelem. És minden. Utána viszont a semmi és a remények. Állandó remény, hogy talán mégis. És közben pontosan tudom. Még akkor sem.
Aztán ott a másik oldal. A vágy. A vágy leginkább valami meghitt együttlétre. Az érintésre. Az, ha nem próbáljuk ki, sosem tudjuk meg. És akkor ott marad a barátság, egy erős vággyal és lőttek az egésznek. Vagy... vagy lesz valami nagyon jó. Még az sem biztos, hogy... szóval semmi sem biztos. Nincs biztos, mert egyikőnk részéről sincs elvárás. És ez nagyon megnyugtató. Még talán önmagam is maradhatok. El is bénázhatom az egészet. Vagy szégyellősen bebújhatok a vállába. Ma este biztosan ezt tenném. Kommunikáció, szeretet és érintéshiányom van.
Egyszerűen jobb. Akkor is jobb, ha este, reggel vagy bármikor van kihez szólni. Ha van kinek azt mondani jó reggelt. Ha jó éjt puszit lehet adni és kapni is. Ha bármikor meg lehet érinteni a másikat. Ha délben lehet találkozni egy ebédrandira vagy épp felhív csak pár mondatra. Ha privát SMS-t nem csak a bank küldene nekem. Egyedül ez egyszerűen nem megy.
Még reggelizni sincs nagyon kedvem. Pedig esküszöm mindent megteszek, hogy legyen.
Párizs. Bármikor. És Párizs üldöz. Képekkel, bigyókkal, mindennel. Az AIR France meg sztrájkol. Velem. Tudom. Egyszerűen tudom. Ha ma küldene egy SMS-t, hogy mikorra legyek a reptéren - ott lennék. És élvezném, ahogy becsekkol. Helyettem is. Nem is helyettem, hanem nekem. Milyen más ez így! Nekem tesz meg valamit. Figyelmességből. Mert férfi. És férj. Nehogy elfelejtsem. Alig ismerem. Csak a lelkemből.
Aztán ott van 42. Az egyik barátnőm megnézte a filctyúkon. Szerinte nem tiszta a tekintete. Hm. Azt gondolom nagyon lazának akar látszani, de még én is lazább vagyok nála. Minden feszességem ellenére. Ma is írt nekem, de két napja nem csevegünk. Azt hiszem leves.
36. Csendben van. Talán jobb is. Amúgy is lelkileg fárasztó volt csevegni vele. Olyan energiavámpír, aki a monitoron keresztül is szívja a véremet. Az energiámmal együtt.
33. Ma is jelezte, hogy keresgetné azt az utaz hozzám. Nos, jelenleg a kínai nagyfalat is meg kellene másznia hozzá. Pedig magas és jóképű. Tulajdonképp felszínesen tizenegyes. Az meg kétesélyes a fociban is. Na tessék. Most pedig a szerencsejátékról átnyergeltem a sportfogadásra.
24. Kell neki a telefonszámom. Nem kapja meg. Sőt. Randi sem lesz, mert lehúzok egy jó kis koncertre. Hajnalban foglaltam szállást. Holnap gyorstorna és indulok. 22.30 - koncert!
Vajon ma tudok aludni? 3.30-kor ébredtem. Majdnem éjfél. Leesik a fejem...
