Szóval le vagyok maradva. Rengeteg a meló, a suli és a randi együtt. No meg a torna is.
Lényeg az, hogy tegnap este randiztunk és a Dumaszínházba volt jegyünk. Imádtam. Barátokkal mentünk, én ismerem őket, ő nem és remekül szórakoztunk a poénokon.
S minden volt rám hatással? Lesegítette a kabátomat. Elszedte tőlem, ne én cipeljem a plázában. Kicsit sokkoltam, mert meg kellett vennem az arckrémem és nem nagyon értette mi kerül ezen ennyibe, de hagytuk a témát. Csavarogtunk a Butlers-ben. A Butlers az a bolt, ahová a nők járnak. A férfiak akkor mennek be, ha a nőnek akarják megvenni, amit az kinézett. Nem nagyon látni urakat a boltban, ő pedig velem ámuldozott a szépségeken. Meg az árukon.
Kézenfogva mászkáltunk. Dzsekit próbált - nekem nem tetszett. Cipőt néztünk - az sem tetszett. Mindenre húztam az orrom - nagypapás. Pedig ő nem az. Csak azt hiszem a hosszú évek alatt azt akartak belőle csinálni. Mindegy. Most fiatalosan élünk. És megint a ruhámhoz akart öltözni. Tudom, hogy tetszem neki szoknyában. És még jobb, ha a melleim is kiemeltek. Na ez utóbbi elmaradt, de szoknyában voltam. Ő pedig ingben. És az ünneplős cipőjében. Csinos akart lenni mellettem. És ez nekem nagyon vonzó.
Aztán a Dumaszínházban egyszerűen intézte a dolgokat. A ruhatárat. Az ital rendelést. Ezerszer megkérdezte kérek-e még valamit. Bevallom spúr vagyok. Nem vagyok hajlandó kétezret kidobni egy marék tortilla chips-re. Akkor sem, ha sajtszósz van hozzá. Vagy akármi. És egyébként is. Együtt voltunk és nem voltam éhes. Nekem rendeltünk virgin Mojito-t, neki Kriek-et. Belga meggysör. Kicsit sör - nagyon meggy. Ma már magától is venne a közértben. Majd meglepem vele.
És fogta a kezem. Ott volt az enyém az asztalon és csak fogta. És olyan jól esett az érintése. És tudom, hogy a többiek látták. És azt is, hogy milyen figyelmes velem. És persze csendes. Introvertált. Beszédes ő. Velem. Kettesben. Majd megnyílik. Most viszont ott volt velem. Közel.
Hazajöttünk és én már nem ettem volna, de ő éhes lett. Egy halom melegszendvicset sütöttünk és vodkadzsúzt ittunk. Éjjel egy körül estünk ágyba. Nekem lett volna kedvem. Ő tudta, hogy muszáj aludni. Nekem nem ment. Túltöltődtem koffeinnel. És reggel mentem vizsgázni... fejfájással.
Mégis jó volt együtt ébredni és indulni. Kiderült, hogy neki első a fürdőszoba, nekem a kávé. Hát ezen sem fogunk összeveszni ki megy először a mosdóba. Együtt mentünk be a belvárosba és csak az irodaház előtt váltottunk szájrapuszit búcsúzóul.
Ha ez nem szerelem, akkor nem tudom micsoda. De én szeretem. Azt, amilyen. És igen. Még mindig nem tud öltözködni, de próbálkozik. És mindennel így van. Boldogság van.
