Azon gondolkoztam, talán rosszul van beállítva a szűrő, s így nem azok a palik jönnek, akik nekem tetszenek.
Így aztán ma reggel emeltem a tétet és ezzel együtt a kilót is. Ugyanis nekem a nagyobb, magas, testesebb úriemberek a gyengém. Imádom, ha jó hozzábújni. Szóval kicsit kozmetikáztam és kiderül, hogy 130 kilót egyetlen pasas sem vall be nyilvánosan. Akkor sem, ha én magam látom. Megnéztem a selfie-ket, ugyanis a társkereső a legnagyobb selfie-gyár portálja, és kiolvastam hozzá az irományokat is, majd három pacákkal közöltem, hogy nekem bizony valami tetszik és azt is, ami nem.
Nem tetszik, ha a pali sörözik, pálinkázik a képen. Az sem, ha egymás után két ilyet dob a gép. Az sem tetszik, ha valaki csak "levágta" az asszonyt a képről. Milyen dolog ez már? Akkor legyen inkább selfie, csak ne a vécén egyensúlyozva. Esküszöm a hétvégén megpróbáltam ilyet csinálni, jó nagy tükör volt, de nem sikerült. Valahogy sehogy nem akart beleférni a retyó. Vagy a fejem, vagy a toalett. A kettő együtt nem megy, szóval az ilyen selfiek készítőit mostantól guminő/gumiember státuszban kezelem és tetszik! Én ugyanis ilyet nem tudok.
Épp ma reggel kaptam egy hírlevelet, hogy foglaljak kupont Hévízre - 2 fő, 2 éj, all inclusive. Még van rá hat napom és erősen gondolkozom, hogy én bizony befoglalom, aztán jól lemegyek egyedül. Van a csomagban mindkét estére, romantikus, gyertyafényes vacsora. Ki nem hagynám! Nem is tudom mikor volt részem legutóbb ilyenben... és persze full wellness, masszázskupon, egész napos ivászat (nem feledem, hogy nekem három deci bor elég is) és privát jakuzzira kedvezményes jegy. Ahogy így leírtam, szinte érzem, hogy ott a helyem! Szabadságom nincs, de távolról tudok dolgozni. Végül is sokkal jobb a jakuzziból, mint az irodából, nem igaz?
De térjünk vissza a kereséshez. Tegnap csúnyán elcsesztem és belefutottam a késbe. Teljesen zavarodott, előadást tartott nekem milyen jó lenne, ha új profilt csinálnék magamnak, azaz törölném a mostanit és újra regisztrálnék. Szerintem ez rajtam nem változtat, csak egy mondvacsinált hülyeség. Aztán persze előbb-utóbb rákérdezett mit dolgozom, én őszinte voltam, aztán fontosnak tartotta, mely kerületben lakom (most tényleg... ez nem NY ) és kábé nyolcszor pattintottam, mire lepattant. Közben rám írt egy kollégaszerű ember, akinek a szakmai értekezését maradéktalanul értettem és a büszkeségét is. Kedves levél volt, de a rengetegszer három pont vagy még több, engem kiakaszt. Vajon élőszóban ez a hümmögés? Vagy három pont helyett nincsenek szavaink? Nem tudom. Nem kérdeztem az utolsó levélben semmit, amire lehetne reagálni, így szerintem lezárva.
De ma egy új nap van - és megint mosolyogva indulok neki. Hiszen este koncert a PARK-ban, igen ott leszek! Mondanám, hogy keressék a rózsaszín hajú nőt, de egyrészt már ledobta a hajam a színt, másrészt már nem is olyan különleges a pinkhair. Hajrá!
