Vajon honnan kezdjem? A csipkés bugyitól vagy a gintoniktól?
Még a Campusra csomagoltam, mikor egy kedves cimborám rám szólt:
Nyuszi! Tessék csipkés bugyit vinni, és nem nagymamás pamutot! A csipkés bugyikban a csajok másképp viselkednek!
És tényleg. Csipkés bugyiban a világ is más. Elővettem egy halvány rózsaszín darabot. Még sosem volt rajtam. Amikor ránéztem eszembe jutott mikor és miért vettem, s bár nincs nagy kedvem a Hipnotizőr Királyról beszélni, de akkoriban együtt voltunk és tetszeni akartam. Neki. Micsoda hülyeség. A legjobb, hogy megvettem, mosás után fiók alján végezte és most vettem fel először. Igazán csinos darab. És rózsaszín.
Szóval a vacsora, majd az alkonyati fürdőzés után készülődni kezdtünk a bulira, hisz' SZ nap van, SZERDA, az buli nap. Ilyen a szombat is, de végre szerda lett, a hétköznapi ereszd el a hajam napja. Itt az a szokás, ha a társaságban egy férfi hölgyekkel megy, akkor a hölgyek nem flörtölgetnek más pasikkal, sőt idegen férfiemberek sem mennek oda hozzájuk. A megállapodás az volt, hogy azt csinálunk, amit akarunk, de nem flörtölgetünk ott. Ha mégis, akkor szólunk és ott maradhatunk egyedül, a barátnőm és a férje pedig átmennek egy másik bulihelyre. Mosolyogva elfogadtuk és szinte bujkált bennünk a kisördög, hogy de mégis, mert most nem szabad... vagy legalábbis úgy nem szabad, de mi van, ha mégis? És mit szabad és mit nem? Talán, ha...? De mindegy is. Én nem szoktam flörtölgetni szórakozóhelyen török pasikkal, sőt. Igazából semmilyen pasassal sem és tudom, hogy pont a barátnőm örülne a legjobban, ha ez nem így lenne, hanem nyitottabb lennék, de nem vagyok az. Mindenesetre ez nekem nagyon jó biztonságot adott, nincs "kényszer" az ismerkedésre, azt csinálok, tulajdonképp, amit csak akarok, senki sem fog piszkálni, hogy "de miért nem mész vele táncolni", mert most alapvetően és egyszerűen nem illik. Édes keret ez, nekem bejött.
Miután lemostam magamról a sót, felvettem a csipkét, rá a szakadt, nagyon trendi farmeromat és egy egyszerű, fehér trikót, kiültünk a teraszra, szépen sorban, ahogy elkészültünk és én kértem egy gintonikot. Megkívántam. Zaferya férje iszogatta és nagyon jól nézett ki, úszó citromkarikákkal. Nem olyan laza diszkósat, hanem amolyan keményvonalas otthonit, amiben a tonik tényleg csak fűszer a gin mellett. Aztán még egyet... és még egyet... és egyre többet vihogtam. Ledobtam tíz évet és a komolyságomat. Kész. Már mehetünk is.
Buszra szálltunk és Mahmutlarból bementünk Alanya közepébe - egy kis bárba, hol élő zene szólt, leginkább helyiek szórakoztak, s néhány külföldi. A magyarok szerencsés keverék nép. Mindenki megtalálja önmagát az arcunkban, így akár modern, török lányok is lehettünk volna. Legalábbis mosolyra.
Gyorsan összetoltak nekünk két asztalt, köré raktak öt bárszéket, leültünk és megkaptuk az itallapot. Kiolvastam és kikértem életem eddigi legdrágább Mojito koktélját. Miután belekóstoltam rájöttem, hogy ez egyben a legédesebb és ezzel együtt legrosszabb italja is. De a gin ágyon, valami extra sebességgel repült a lé az agysejtjeimig.
Még egy korty és felnéztem, s csak egy pillanatra néztem a barátnőm mögé. Ott ült. Fekete szemekkel, kopasz, nem túl magas, de vonzóan szép pacák. Tudtam, hogy török és azt is, hogy nem flörtölünk, és amúgy sem jöhet az asztalunkhoz, szóval tágra zárt szemekkel néztem a szépséget. Nem volt más szavam rá, csak az, hogy szép. Visszanézett, mosolygott, néha felém emelte a sörös korsót és mosolygott. Biztos van mögöttem valaki, gondoltam százszor, de csak néztem a koncertet, kortyoltam az italomat, mindenen nevettem, táncoltam és közben szemeztem. Vele, ő meg velem. Persze egy pillanatra felrémlett bennem, hogy ugyan ez a számomra tökéletesen kinéző ember mit néz rajtam, de a gin nem hagyott kétséget. Az, hogy ő mit néz, az az ő dolga. Nekem elég a fekete szemeit bámulnom és mosolyognom arra, ami nekem tetszik. It's my turn.
Aztán elfogyott a koktél és tudtam, ha megiszom egy sört, akkor én négykézláb megyek haza. Tudta ezt a barátnőm is és a férje megígérte, bárhogy is sikerül eláznom az éjjel, biztos lehetek benne, bízhatom benne, hogy hazavisz. Bámulatosan viselkedett Zaferya férje. Figyelt mind a négyünkre. Figyelt arra, hogy mindannyian táncoljunk egyet. Figyelt arra, hogy mindenki jól érezze magát és legyen itala. Figyelt arra, hogy elrágcsáltuk a nassolnivalót és bár "nem járna", egyszerűen szerzett egy tálka mogyorót még.
Aztán odalépett hozzánk egy srác és én nem tudom honnan, de férfiemberünk ott termett és egyetlen kézmozdulattal jelezte, tipli van. Na igen. Erre mondom én, hogy férfias.
Én persze továbbra is bambulva vigyorogtam.
- Az a helyzet, hogy tetszik nekem egy srác - szólt hozzám a lányzó.
- Tényleg? Nekem is. - vigyorogtunk egymásra és mutattuk meg nagyon diszkréten alkalmi és egyben teljesen plátói lovagjainkat.
Tudtuk, hogy nem szabad és ettől még édesebb és izgalmasabb játék lett belőle. Velem szemben ült a feketeszemű és egyre többet mosolygott rám. Néha felém emelte a korsóját és azzal biztattam magam, hogy tuti ül mögöttem valaki.
Nem ült. Rám mosolygott. Rám emelte a korsót és én bájosan elbújtam egy másik korsó mögé. Csak két ujjnyi sör volt benne, pont arra elég, hogy a páncélom legyen, ahonnan azért át tudok mosolyogni.
- Nyuszi! Olyan más vagy! Felszabadult, jókedvű! Jót tesz neked, ha elengeded magad!
Jót tesz nekem a gin. És a flört is. Pláne így, tét nélkül. Nem lettem feszült, csak nevetgéltem. Ahogy a legjobban érzem magam. S bizony én nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam. Kellett a keret, a férfi védelmező biztonsága és az, hogy önmagam lehettem. A csajokkal. És egy kicsit sem kellett másnak lennem, mint aki valójában vagyok.
- Jaj Nyuszi! Megírtad már mi történt az este?
Meg. A felszabadult szabadság. Öröm és semmi könny. Csak ennyi történt.
Egész este ez a dal muzsikált a fejemben és reggelre sem múlt el. Campari Juice. Majdnem GinTonik. Valami még jobb, mert én is benne vagyok.
