Na jó. Vannak vad ötleteim. De ha egyszer lehet elutazni és jól érezni magam valahol, akkor én nem ülök itthon - bánkódva.
Igazságtalannak tartom. Egyszerűen az, hogy a hétvégi vakáció csak a párok kiváltsága és én lázadok. Nekem is jár belőle. Bár nem olyan, mint együtt ébredni valakivel vasárnap reggel, de minőségi csere az egész napos, egyszemélyes pizsamapartihoz képest, amit itthon rendeztem volna. Lőttek a hétfői koncertprogramnak, és így hirtelen döntéstől vezérelve, péntek hajnalban szállást foglaltam és tudtam. Én bizony megnézem ezt a Kapuvárt magamnak.
Talán indítanom kellene egy utazós blogot. A szállásban az volt a legjobb, hogy tényleg közel volt a bulihoz. Ez volt a legjobb és az egyetlen előnye. Koszos padlószőnyeg, hajszálak a fürdőben, hihetetlenül vízköves zuhanykabin. Nem is kabin. Csak tálca és ajtó. Én, a perverz maca, benéztem az ágy alá is. Nem kellett volna.
A sokk után lementem vacsorázni. Szinte egyedül voltam az étteremben, így hárman ugráltak körbe és lesték kívánságaimat.Kértem egy Mojitot. Nem volt. De a gintonikot ismerték. Borzalmas gin, két tonik kellett hozzá. Jég sehol, citrom a tonikhoz. Így inkább magam kevertem és a második tonik után már nagyon örültem a levesnek.
Belakmároztam. Finom volt és bőséges. Jóllaktam. Lepihentem és talán kicsit szunyókáltam is. Néztem egy filmet a tévében, kicsit neteztem és készültem a koncertre. Farmert húztam, fekete pólót és sminkeltem. Tollak a fülembe és mackófelső. Tökéletes egy klubpartira.
Elindultam és néztem az üres utcát. Biztos jó helyen vagyok? Biztos. Még a térképet is megnéztem. Ahogy közeledtem úgy lett egyre hangosabb a zene és hamar megtaláltam a célt.
Pizzéria. Mini színpad, alig 10 centis emelvény. Még sosem voltak ilyen közel. Még az előzenekar ment, így kértem egy újabb gintonikot. Mintha ebben a városban csak ez a márka lenne, ugyanolyan pocsék. Hány adagtól is vagyok jobb fej és nem lepattintós? Talán három. Sebaj, az ötödiknél abbahagytam, bár csak a koncert után. Olyan olcsó volt, hogy kételkedtem a ginben, de még a tonikban is. 680? Azt hittem rosszul hallok. De nem.
Ugráltam, énekeltem és élveztem a közelséget. Imádtam. Elhatároztam, hogy igen. Még ilyen koncertre fogok elmenni. Mondtam is Lulunak, aki aztán szintén minden vagány marhaságra kapható. Mármint az ilyesfélékre.
Az ötödik gintonikot a koncert után ittam meg és szinte azonnal éreztem baj lesz. Muszáj mennem. Esett az eső és bebújtam a mackómba. Belül a koncertszaunától, kívül az esőtől voltam nedves. Sétáltam a kihalt utcán. Két részeg fazonra emlékszem, hogy szembe jöttek és húzódtak a másik oldalra. Vicces volt. Bár szinte mindenen vihogtam volna.
Zuhanyoztam és elájultam. Aludni akartam. De nagyon hiányzott. Legalább még egy gin. Vagy valami más.
Reggel megreggeliztem és kértem a számlát. Vacsorával, reggelivel, borzalmas ginnel a panzióban fizettem a szállásért 11.500 ft-ot. Nos... ez még ár/érték arányban is szörnyű volt. Lenne mit fejleszteni a panzión. Én nem tudom hol voltak azok, kik 9,5 pontot adtak erre a szálláshelyre. Szerintem benézték. 3 pont. És az is a vacsora és a kávé miatt.
Másnaposan gurultam át a fürdőbe. Alig 150 méterre volt a panziótól. Kértem szaunajegyet és beiratkoztam masszázsra. Ültem a gyógyvízben, olvastam, (ki is olvastam a D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak című könyvét) és bementem a szaunába. Néha hárman, néha négyen voltunk. Van valami bizarr abban, ha nyugdíjasok nudiznak mellettem. Szerencsére békén hagytak. Mindenkinek jutott külön szauna és igazán beosztottuk a közös zuhanyt. 5-8 perceket melegedtem, majd pihentem az elzárt teraszon. Ők himbáltak, én napoztam. Béke honolt.
Aztán elmentem a masszázsra. Voltam már többször is. Ez leginkább simogatósra sikerült és esküszöm ilyen sokat még senki nem masszírozta át a fenekemet. Na jó, a derekammal együtt. De az olyan sokáig tartott a lábamhoz képest, hogy feltűnt még nekem is. Szóltam, hogy fáj a vállam, így arra tett valami speciális krémet is és kért, hogy még bő félórát tartsam magamon . Nem akartam lemosni, így ebédeltem, pihentem és vártam, hogy majd a bőröm beszívja. Illatoztam, mint a kámfortubarózsa, de tűrtem. Na ezt nem szívta be. Még másfél óra múlva sem. Ragadtam és mindenem olajos valamiben úszott, de tűrtem. Végül még bementem még öt percre a szaunába. Zuhanyoztam, pihentem és hazaindultam, majd ahogy ígértem, felhívtam Levest. De ez már egy másik, vasárnap esti történet...
