Jobbról balra. Nagyon politikusan hangzik, de nincs ebben semmi politika.
Csupán az ágy két oldala. A jobboldal a védettebb, messzebb az ajtótól. Értelemszerűen a másik, az bizony az ajtó oldala. A férfiak - igen ők, így globálisan - azt a programot kapták még a kezdetek kezdetén, hogy védelmezik a kintről bejövő szörnyetegektől asszonyaikat. Talán furcsa, de csak akkor alszanak pihentetően és kényelmesen, ha övék - jelen esetben - a bal oldal. A nők mindig a lentről jövő borzalmaktól rettegtek az ősidőkben, így a fákon aludtak a legszívesebben. Épp ezért, persze semmi meglepő nincs abban, ha a nő magasabb ágyat, vastagabb matracot szeretne és bebújik a védettebb oldalra. A férfi elalszik a padlón is - egészen addig, míg be nem áll a dereka, de az meg a korral jár és semmi köze az ősi kódoláshoz, csak a barlang bejárata a háta mögött legyen.
A különleges dolog ott ott kezdődik, amikor a nő egyedül marad. Egy ideig minden marad a régi rendben. Hozzá sem ér a másik oldalhoz. Ugyanolyan a párna, szinte a takaró sem mozdul. Két mozdulattal megigazítható az ágy és minden olyan, mintha semmi sem változott volna.
Aztán egy éjszaka minden megváltozik. Valahogy megindul a vándorlás az ágyon és a megszentelt hely érintést kap, majd egyszerűen ott alszik a nő. Az egyedülálló nő védelmezi magát és jobban alszik az ajtó felőli oldalon. És ez az a pillanat, mikor már tényleg egyedül van.
Ma éjjel, a bal oldalon ébredtem meg, csupán egy pillanatra. Megtörtént. Nyugtáztam a tényt és ott maradtam. Ezt a programot csak egy férfi írhatja felül. Nem is akármilyen férfi. Csak az, akiben megbízom. Megbízom és megvéd. Álmomban, az álmaimat. A lelkemet és a testemet. És azt sem bánnám, ha percekig ágyaznom kellene a vihar után...
