Este ugyan írtam a hétvégéről, de persze még mindig kavarognak a gondolataim.
Estefelé ott pihentem az ágyon és repültek körém az ajándékok, amiket a feleségétől kapott. Csupa hasztalan apróság. Az idióta könyvtől egészen a mini puzzle-ig. Nekem azt közvetítette, hogy nem ismerte a férjét. Aztán megmutatta mi az, amit önmagának vett a sok semmirevaló dolog után.
Egy csomózásos könyv. Tele spéci csomókkal. Persze tudja, a többség fenn van az interneten is. De mégis érdekelte.
Ahogy most utólag látom, magam körül az ajándékok tömegét és ahogy arra emlékszem, mikor a macskakávézóban voltunk és megkapta a szerencsesütit, akkor mennyire örült, hirtelen leesett a tantusz. Az ő szeretetnyelve az ajándék. Olyan ajándék, ami neki szól.
Az akkori szerencsesüti cetlijét elvesztette, de azóta vett magának is egyet.
Nobody can't stop.
Hát jó. Fékezhetetlen. Valahogy így fordították le, "fékezhetetlen vagy". Végülis motoros jogsira készül. A szerencsesütikben lehet hinni. Persze nem muszáj. De senki sem állíthatja meg. Nem igaz?
