A tegnapi bejegyzésemből egy dolog árad...
a fáradtság. És nyoma sincs a valóságnak. Annak, hogy örömmel töltjük együtt az időnket. Arról egy betű sincs, hogy szívesen menne négyesben programozni olyan párral, akiket én ismerek vagy épp a saját kollégáival és velem együtt.
Arról sem esett benne szó, hogy a mozis randin, a parkolóban, háromszor húzott vissza magához, hogy megcsókoljon. És arról sem, hogy amikor a mozijegyet vette, SMS-t küldött, hogy viszem-e esetleg a barátnémet meg a vőlegényét, akivel pénteken találkoztunk, mert akkor nekik is venne jegyet.
Arról sem, hogy a kertészkedés közben néha bizony, mint a gerlicék, csókot váltottunk. Nem olyan érzékit, inkább puszikat. És még jó koszosan is megölelgetett.
Arról sem, hogy átölelt a konyhában és végigmasszírozta a gerincemet. Mert "így szoktuk". Ugyan nem tudom kivel szokta, mert velem nem... talán a volt feleségével. Néha azt hiszem olyan kis szerencsétlen tud lenni. Húsz évig élt ugyanazzal a nővel és igen, szokásai voltak, amik most hiányoznak. Talán ez az egyik. A másik, hogy ki és mikor bújik a másikhoz. Elalváskor azt szereti, ha én pihenek a mellkasán, viszont reggel ő szeret a mellemre bújni. Mindenki a saját konyhájában mozog, de elkezdtünk a másik lakásában is egy kicsit otthonosabban mozogni.
Arról sem esik szó sehol, hogy nem tudom sok vagy kevés nővel volt eddig dolga. Néha úgy érzem rengeteg, néha úgy, hogy sosem. Aztán megemeltem a női tusfürdőt a fürdőszobában. Nem volt tele. Talán félig. Talán csak ott maradt. Nem tudom. Vannak fogkefék a szekrényében. Az enyémben is. A rózsaszínt választottam és a zöldet adtam neki.
Persze a kákán is csomót keresek, és ha nagyon akarok, akkor találok is. Csak épp nem akarok. Egy biztos. Én megmondtam neki, hogy nekem jó vele együtt lenni. És a szex is rendben van. A többit ráhagyom. S ez a lényeg.
