És akkor éjszaka eszembe jutott pár apró cukiság még, amit kihagytam, de mindenképp emlékezni szeretnék rá.
Szóval történt az, hogy egymás mellett találtunk két pihenőágyat. Lecuccoltunk és elmentünk fürdeni. Aztán a pancsolás után nekikészültünk pihenni és ledőltünk. Levinek nem tetszett a távolság. Csak húsz centi volt a két ágy közt, de felpattant és megszüntette a lukat. Szorosan egymás mellé simult a két ágy és egymás felé fordulva fogtuk egymás kezét. Beszélgettünk és csukott szemmel lazítottunk. Idilli. Tudom. Minden másodpercét élveztem.
Aztán a csomagok. Mindig vannak csomagok. Csomagok, amiket be kell varázsolni az autóba, aminek épp nem nyílt a hátsó ajtaja, mert a baleset óta még nem került sor a javításra. Nem tudom mikor éreztem legutóbb ilyet, de a csomagok észrevétlenül bekerültek az autóba és indulásra készen álltunk. A szállásra felvittünk egy adag csomagot együtt, majd mire kijöttem a mosdóból, egyszerűen ott volt az összes. Aztán a csomagokból kettő jött velünk a fürdőbe és nála mindig volt egy hátizsák az életmentő mogyoróval és innivalóval. Az enyémbe könnyebb volt betenni a törülközőket. Nagyok és vizesek.
- Nem nehéz az neked? Nem nehezebb lett, mint az enyém? - kérdezte tőlem az öltözködés után, kifelé menetben.
- Nem. Nem hiszem, de nem mértem le.
Oda sem adtam, aztán a hosszú lépcsőn levert a víz és nehezebben vettem a levegőt.
- Álljunk meg. Cseréljünk. Add csak ide azt a táskát! - és már vette is ki a kezemből - te jó ég! Ez nagyon nehéz! Itt a hátizsákom, cseréljünk!
Cseréltünk. Hozta az én fehér, szines pillangókkal díszített táskámat, s én szinte felszaladtam a lépcső tetejére a hátizsákkal.
Aztán másnap megint megkérdezte, én megint nem találtam nehéznek, és egyszerűen elszedte tőlem. Már cserére sem ajánlott lehetőséget. Ilyen is van. Igen tudom. Már megint idilli.
...
És mikor éjszaka eszembe jutott, akkor arra gondoltam, ami valamelyik éjszak történt, mikor véletlenül megébredtünk. Összebújtunk és a nyakamban éreztem a lehelletét.
- Mondd nekem azt kérlek, hogy "Nyuszikám" - nem nyuszikám, de a kicsinyítőképzős becenevem, igen a birtokossal együtt - szeretném meghallgatni, ahogy a múltkor írtad.
- Nyuszikám. Ha akarod így hívlak. - suttogta a nyakamba.
- Csak meg akartam hallgatni. - és már magamban tettem hozzá, tetszik. Nagyon tetszik.
És nő legyen a talpán, ki nem esne szerelembe...
