De tényleg. Jön az "SMS", amolyan társkereső módra, hogy tetszem neki.

A nevéből látom, hogy már megint a medenceásó. Beszólok. Max. medenceásás és nézze meg az előzményeket. Ő tudja ki vagyok és annyi, de annyi mindent megtenne értem. Na barátom, mehetsz ásni. Tudom, bunkó vagyok. Modortalan bunkó, mégsem csinálunk ilyet egy emberrel! Nyuszi! De. És röppen a kérdés, a barátnőim (kik ugye évek óta várnak, hogy egyszer ezek a barmok brigádba tömörülve medencét ásnak, szóval ők) nézik-e, ahogy ő meztelenül ás. Semmiképp. És a kérdés: miért, leszbikusok?! Akad. Na azt hiszem mondana neked közben olyat, hogy a füled is kettéáll. 

És, ha már ők nem nézik, legalább én nézzem. De minek? Rajzfilmben látom az egészet. És lóg a himbilimbi. Vagy épp nem lóg. De akkor meg nem tud ásni. És nekem - nézete szerint - kíváncsinak kellene lennem. 

Te atyaúristen. Kérlek szépen küldj nekem egy intelligens, magas és kedves pasast, akire ránézek és csillog a szemem, mert az ő szemében ugyanazt látom. Akivel együtt családom lesz és boldogan éljük ezt az életet. És aki miatt nem kell szabályokat alkotnom, hogy milyen pasasokkal nem vagyok hajlandó randizni. 

Apropó. Vasárnap lesz/lenne egy randim. De ez már egy másik bejegyzés lesz.

Félórával később, zuhanyzás közben, mintha a zuhanyfüggöny túloldaláról kiabálna velem az én dús kebleket, kerekded formákat kedvelő barátnőm: B@zmeg Nyuszi! Medence! Hallod? Bánom is én! Sörözök az Asszonnyal, fixírozom a farkát és méginkább a medence oldalát a teraszról, ha ez kell neki! Medence!!! Hallod???

És nagyon röhögök.