Talán másfél hete történt, hogy megláttam Obelixet. Olyan, na. Mint a rajzfilmben. Persze nekem tetszik. Bírom az ilyen figurákat.
Szinte azonnal elkérte a számomat és mobilon csetelünk. Ingyenes, mindenkinek belefér. Mellesleg ezen még a valódi beszélgetés is ingyenes és hangüzenetet is lehet hagyni.
Viszont nem hívott fel. Ott van nála a telefonszámom, rám is ír, de nem telefonál. Tegnap aztán rákérdeztem hol van a kíváncsisága... állítólag nem akar zavarni... Duma. Tegnap és tegnap előtt BL meccs volt a tévében. Apukával együtt nézték. Ez igazából ok. Én sem csevegnék Apuka előtt egyetlen potenciális jelölttel sem arról, hogy vajon kicsoda, micsoda és csak jönnének a kérdések... honnan ismered, milyen, bla-bla... nekem meg nem lenne kedvem válaszolni és nyilatkozni a tulajdonképpen semmiről.
De hogy kerül oda Apuka??? Oké, eltörte a lábát, biztos szüksége van segítségre. De azt írta, hogy egyedül él. Igaz azt is írta, hogy Budapesten és ez sem igaz. Mintegy hatvan kilométerrel odébb. Tőlem legalább nyolcvan. Oda-vissza százhatvan. Állítólag nem zavarja. Na jó. Még az is lehet, hogy ma felhív. Végülis ma nincs BL meccs. És az imént pittyegett a "jó reggelt" üzenet.
És tuti nem leszek vidéki lány. Baromira városi vagyok. A háziállat nem vágóállat...
