Este - tánc után - későn értem haza. Húzós táncprogram volt, de kitartóan letoltam. Mondjuk úgy, hogy hiszti nélkül. Viszont mire hazaértem, már csak fürdés és elájulás. Még pizsamát se voltam hajlandó felvenni, pedig most, hogy Cukikával együtt lakom - figyelek erre.
Szóval félájultan feküdtem az ágyban, köntösbe burkolva, kicsit magamra húzva a takarót és épp SMS-t akartam írni Bleu-nek, valami Bonne Nuit-t. Ehelyett azonnal megszólalt a telefonom és hívott. Majd' kicsattant az energiától, épp megérkezett a kondiból, le sem lehetett lőni. Erre emlékszem. Meg arra, hogy szeretne velem találkozni és mivel most épp lazább a beosztása, mint nekem, így szívesen alkalmazkodik az én táncrendemhez. Nem, nem így mondta. Fogalmam sincs hogyan. És arra sem emlékszem mit beszéltünk meg. Szerintem kicsit már aludtam is.
Aztán ma reggel írtam neki egy levélkét. Baj van. Fogalmam sincs mit beszéltünk meg. Egy biztos. Holnap találkozni fogunk. És ez már a második. Randi. Megnézem mégegyszer. Kíváncsi vagyok hová vinne. Ja nem. Nem visz. Mert nem hagyom. Megyek és biztos otthon alszom.
Reggel edzés. Mert rend a lelke mindennek. Akkor is, ha péntek este FISH! és Kowalsky meg a Vega koncert is lesz. Egerben. Tavaly is így kezdődött. A rinyálással. Mondjuk visszatart a reggeli 11 fok. Nem vicces 11 fokban a kocsiban aludni. Nagyon nem vicces.
Szóval marad a randi. Ami az lesz, amilyennek Bleu szeretné és amilyennek én engedem. De azt hiszem maradok a páholyban továbbra is. Még "csak" megfigyelek. A kezét is. Mégegyszer.
