Értem én, hogy telihold van és ilyenkor még a tengerek is másképp hullámzanak, de akkor is. Mintha életem bizonyos letűnt pacákjai hirtelen megvilágosodtak volna.
Szóval kezdte a Levi, így két hónap után, hogy a filctyúkon meghív a belvárosi fesztiválra. Gondolhatnám, hogy automatikus meghívó, de nem az. Aztán ránézek az oldalára, amit ugyebár még április elején kilőttem, hogy semmi kedvem látni sem a megosztásait, sem azt, hogy épp online vagy sem és mit látok? Egy cikket. Amolyan szinglipasis, na majd én megmondom neked miért van az, hogy "csak megdugtalak". Ha üzenet - szánalmas. Mellesleg köze sincs a hasonló pacákokhoz. Még ugyanezen a délután, a nővére is írt nekem. Megmutatta az új konyháját... vajon semmit sem mondott nekik a Levi? Vagy csak "elutaztam" egy hosszabb időre? Nem kérdeztem rá. Megírtam, hogy szuper lett és nagyon örülök. Semmi több.
Aztán rám írt egy e-mailt, egy másik a múltból. Olyan régről, hogy ebben a naplómban nem is szerepel. Találkoztam vele egy Maszkura koncerten - ez volt az első "randink". Kifejezetten bánatos és sérült voltam még az alkesz rommá égetéséből kifolyólag. Kicsit jártunk. Talán három hónapot. Én az utsolsó hónapban már rommá untam magam mellette. Állandóan a nyakamra járt és levegőt sem vehettem nélküle. Előbb ért hozzám haza, mintsem én megérkeztem volna. Nem bírtam elviselni és elküldtem. Megpróbált visszajönni. Nem hagytam. Minek? Untam az egészet. Aztán jöttek zaklató SMS-ek, levelek és már az egyik nagyon jó barátom kérdezte, hogy lerendezze-e nekem vagy sem. Nem rendezte le. Eltelt pár hét, hosszú levél. Tőlem semmi reakció. Aztán jött a Hipnotizőr király és én itt kezdtem blogot írni, majd valamikor ősszel egy újabb levél, miszerint ő megváltozott és csak akkor válaszoljak, ha istibizi érzem, hogy van esélye. Nem éreztem. Erre itt a telihold és újra ír. Elküldi nekem ezt a számot és azt, hogy még mindig gondol rám és a skype elérhetőségét. Tejóisten. Mire számít? Hátha vagyok annyira elkeseredett, hogy jó lesz már egynek ő is? Tuti nyomozgat utánam. Honnan a viharból tudná, hogy most egyedül vagyok? Igyekszem elhessegetni a gondolatot és arra koncentrálni, hogy ez "csak" a telihold.
És persze hallgassam meg a Honeybeast "Egyedül"-t. Mindenképp. Bakker. Inkább egyedül, de tényleg.
S ha mindez nem lett volna elég, rám ír Bleu. Csak rajtam múlik elmegyünk-e Triesztbe. Ő megígérte. És vinne.
És én csak azt szeretném tudni, mikor lesz már vége a teliholdnak... mielőtt még akárki is előkerül.
