- S mondd Nyuszikám, blogot írod?
- Nem. Elröpült két bejegyzésem, aztán ezzel együtt a kedvem is.
- Pedig kéne. Lenne mit.
Na jó. Tényleg lenne mit. A barátaim aggódnak. Már nem kell. PszichoPánikmacival befejeztem mindent. Kaptam egy cikket, és csak bólogattam.
1. Kezdeti idealizálás, túláradó szeretet.
Amikor először találkozol egy pszichopatával, kifejezetten kellemes társaságnak tűnhet. Kommunikációt kezdeményez veled, pozitív visszajelzéseket ad, szinte rajong érted.
Persze. Vékonyak a lábaim. És egy Istennő vagyok. Ez azért még nem feltűnő, pláne, ha az ember lánya ki van éhezve egy kis enyelgésre.
2. Érzelmi zsarolás.
A kezdeti pozitív szakasz után hamarosan sajnáltatni kezdi magát. Elmondja, eddig rettentően alakult az élete, sokat bántották, számtalan megaláztatásban volt része, és csak te segíthetsz rajta.
Ez olyan gyorsan elkezdődött, hogy szinte egybefolyt az első szakasszal. Répmisztő volt, ahogy elkezdte bennem látni a megoldást, hogy én vagyok az egyetlen út. Hiába könyörögtem, hogy "miattam" ne menjen iskolába, maga miatt tegye, ő csak hajtogatta, miattam érdemes, semmi másért. Az őrület elkezdődött.
3. Áldozat-szerep.
Tovább folytatja az önsajnálatot. Megpróbálja bebizonyítani, nem azért bántották, mert rossz ember, épp ellenkezőleg, ő csak áldozat, akit kihasználtak.
Természetesen áldozat. A pánikbetegség áldozata. Én meg majdnem az ő áldozata lettem.
4. A valóság elutasítása.
Álomvilágban él. Ha kritikát mersz megfogalmazni vele szemben, vagy cáfolod zavaros történeteit, már rögtön te is rossz ember leszel, egy azok közül, akik oktalanul bántják őt.
Természetesen az lettem. A nők mind bunkók. Velem az élen. Bár ezt csak tegnap fogalmazta meg, de akárhányszor megcsillantottam a valóságot, azonnali hisztidráma jött.
5. Folytonos vádolás.
Ha már belefáradsz a vele való kommunikációba, és ingerültebben szólsz hozzá, máris megvádol téged azzal, hogy hisztérikus lettél, hogy már nem is figyelsz rá.
És nem értem meg. Ezt ki ne hagyjuk, mert nem rendelkezem kellő érzelmességgel. Ő sokkal "érzelmesebb" nálam. Na persze.
6. Mások hibáztatása.
Képtelen beismerni, ha hibázott, mindig más tehet arról, ha valami rosszul alakult. Folyton hárítja a felelősséget, eközben hazudik, mint a vízfolyás, hogy elterelje a figyelmed saját hibáiról.
Az egész élete "rosszul alakult". Magától. Ő ott sem volt.
7. Kisajátítás.
Egy idő után teljesen magának akar téged, az a célja, hogy maximálisan kisajátítson. Nem helyezhetsz elé senki mást, mindig csak rá figyelj, mindig csak vele foglalkozz. Ha nem így teszel, akkor önző, gonosz embernek titulál.
Hiszti. Minek nekem tornára menni. Ő így fogad el, ahogy vagyok. Minek nekem bárki másra időt szánni, mikor itt van Ő.
8. Bűntudat keltése.
Folyamatosan azzal nyúz, hogy te csak magaddal törődsz, hiányzik belőled minden segítő szándék. Így akar bűntudatot kelteni benned, hogy rosszul érezd magad, és ő tovább tetszeleghessen az áldozat-szerepben .
Ez a legszebb. Még az érzések is hiányoznak belőlem. És sajnálatra méltó vagyok. Miközben ő teletolta a fiilctyúkot szebbnél szebb versekkel, amiket én meg sem értek. Nos, kábé olyanok, hogy inkább a kardomba dőlök, mintsen fojtogató karjaiba.
9. Az energiák elszívása.
Minden energiádat elszívja, ám ő semmi jót nem ad cserébe. Teljesen rád telepszik, szinte levegőhöz sem hagy jutni. Ne hagyd, hogy idáig fajuljanak a dolgok!
Megtette. Egyetlen szerencsém, hogy az elmúlt egy hónapban többet voltam külföldön, mint itthon.
10. A teljes megszállás.
Csak készült erre. S mikor nekem nem tetszett, hogy ezt-azt a lakásomban hagy, akkora patália lett belőle, hogy csak pislogtam. Most küldhetem el neki postán a cuccait. Külön megkért rá. És persze a mocskolódós szavak sem hiányoztak a végéről. Letiltottam.
A lista, amit el kell küldenem:
- egy régi, kinyúlt fehér póló.
- egy golyós dezodor, aminek az alján van egy kicsi még
- egy tusfürdő (a dolog pikantériája, hogy én vettem)
- egy fogkefe.
A pólóra nem is emlékszik. De azt megírta, hogy az életem szánalmas. Sebaj. Én így szeretem.
