Csak ikszelek.

Mármint a mobilos társkeresőkön. Minap épp elmagyaráztam mi is az az "ikszelek a tinderen" Titinek. Nagyon egyszerű. Csak fotókat látok. Tetszik akkor pipa (vagy jobbra swipe), nem tetszik, akkor iksz (vagy balra swipe).

Ha egyikőnk sem ikszelt, akkor lehet beszélgetni, hiszen párba álltunk!

Na itt jön a meglepetés. Van olyan oldal ahol egyéb fincsi infók is vannak, mint például a pali éppcsak a hónaljamig ér, de van olyan is, ahol semmi más. Persze mindenütt közlöm magamról, hogy molett testalkatú vagyok - így aztán csak a kutyámnak kellek. Neki viszont nagyon!

Az egész csak a testről szól. Valódi húspiac. Aki úgy gondolom hozzám illene, annak én nem kellek, vár a hercegkisasszonyára. Bizonyára talál is - előbb-utóbb. Akinek én kellek, az rendszerint nem tud egyetlen normális mondatot leírni és max szakmunkásképzőt végzett, s távol álljon a gondolat tőlem, de azt gondolja, nekem - a kilóimmal - ezt is be kell vállalnom. Bocs. Nem kell. Mégegyszer nincs alku. Belefáradtam abba, hogy nincs kasztrendszer. Ha tetszik nekem, ha nem - van. Nem tetszik, de van.

S akkor most mi legyen? Egyszerű. Megyek Vicával külön edzésre. Veszek valami szép pink felsőt. Ami kiemeli a cicimet. És persze legyen rajta címke. Ebben az agyonmarketingelt világban csak ez számít. S egyáltalán nem a lelkem. 

Szép vagyok? Nem hinném. Viszont határozottan jobban nézek ki sok-sok kortársamnál. Ennyi. És továbbra is ikszelek a tinderen. A palik meg válogatnak azok közt, kik nem ikszelték őket. S ebben a sorban rendszerint valahol a végén állok. 

Az alkalmazás remekül összerakta magát a filtyúkkal és megmutatja, hogy az aktuális fotóval hány közös ismererősünk van. Ha háromnál több - törlöm. Nem, nem vagyok büszke arra, hogy társkeresőzöm.

De mit tegyek, ha megjelenik a kollégám - tisztes kapcsolatban - fotója???   Még szerencse, hogy rutinból ikszelek...