Igen tudom. Csak szépet és jót írjak. És tényleg jó volt.

Péntek este találkoztunk. Én mindenképp meg akartam nézni az akváriumi halakat és volt időm, így ott találkoztunk, a parkolóban.

Vártam. Hívott és jött. Az autómhoz lépett. Kiszálltam és megölelt. Itt vagyok. Itt és megpuszilta az arcom, majd megsimogatta. Döntött. Az én autómmal megyünk és megiszunk egy kávét. Vagy valamit.

Tetszett, hogy nem vette el az én biztonságot nyújtó autómat. Vezettem és néha félreváltottam izgalmamban. Egyszerűen tetszett az egész. Pár perc alatt átmentem a kávézóhoz és leparkoltam. Nőiesen. Vonalhoz, de a vonalra sikerült. Zavart és meg akartam igazítani. 

- Hagyd! Jó lesz. Gyere ide.

És odamentem, majd magához húzott és lehelletfinom csókot adott ajkaimra. Majd mégegyet és megölelt. A szemembe nézett, majd a bal oldalamra jött. Nem, nem fogta meg a kezem, csak besétáltunk a kávézóba. 

Balra kávézó - jobbra étterem. Balra fordultunk és asztalt választottunk. Széles. Limonádét kértem, ő buborékos vizet. Beszélgettünk. Nem sokáig, alig egy órát és a kávézó zárni készült. Megnéztem a kezét. Megérintettem és éreztem a bőrkeményedéseket. Nem, nem éppen az irodában ücsörgő fajta, ellentétben az én selymes kezeimmel.

Fizetett és elindultunk. Kifelé is kértem. Menjen csak előre. Meg akartam nézni. Az ajtóban ölelt meg, majd megcsókolt. És még egyszer és a vállalamat átölelve vezetett vissza az autómhoz. 

Beszálltunk és elindultunk. Simogatott. Hozzámért. Hozzáértem. A keze a combomon pihent, s rátettem az én kezem. Váltott helyettem, csak a kezem maradjon ott. Nem, nem kellett szavakkal mondanom. Csak megköszöntem, hogy váltott. Sorompót kaptunk.

- Tökéletes alkalom arra, hogy megsimogassalak. - mondtam neki és megérintettem az arcát, majd a nyakát.

- Sőt. Egy csókra is. - és megcsókolt.

Leparkoltam az autója mellé. Milyen autó? Borzalmas. Nincs egy ép oldala - munkásautó. Lányos zavaromban le se kapcsoltam a gyújtást, aztán mégis.

- Ezt is nyugodtan kikapcsolhatod - és nyúlt a biztonsági övem felé, majd kikapcsolta.

Csókolóztunk. Finoman ismerkedtünk egymás érzékeivel és testével. Az autót belülről pára borította. 

- Tudja, elfelejtett bemutatkozni. - tettem szóvá, visszaváltva a magázódásra. 

- Nem hagyott szóhoz jutni... - nézett félre egy pillanatra és én ebben a pillanatban megcsókoltam. Szenvedéllyel, skorpiósan. Halálosan.

- Na ilyen, ha nem hagyom szóhoz jutni. - válaszoltam.

Minden csókjában, érintésében szenvedély, én pedig állandóan határt szabtam ennek. Átfűztem ujjaim az ujjain és mindkettőnk hatalmas energiája ott összpontosult.

- Mikor lett vége a legutóbbi liezonjának?

Félrenézett. Megint. Tudtam, hogy erre sem fog válaszolni. Mintha egy zár kattant volna a páncélomon és visszazárt önmagam börtönébe. 

- Jobb, ha most megyek. - mondta nekem és én nem tartóztattam.

Balra kanyarodott, én pedig jobbra. SMS.

"Remélem jól van..."

Jól. Megint sorompó. Majd telefonon beszélgettünk hazáig és még azután is egy órát.

- Tetszett az érintése.

- Tényleg? Nem érezte, hogy olyan, mintha port törölgetnék?

- Nézze, ha port is így töröl, én mától átengedem a terepet. De nem, cseppet sem olyan.

- Köszönöm, nincsenek portörlési ambícióim.

Majd kaptam egy virtuális "jóéjt" csókot is. Mosolyogva aludtam el.

Azóta? Semmi. Azóta nem hívott. Nem küldött SMS-t. Nem történt semmi. Aztán vasárnap este, nyolc körül megnézte a profilom a társkeresőn. S itt tudtam. A lelkem mélyén tudtam, valami nem stimmel. Én írtam egy SMS-t.

Kaptam egy értesítőt, hogy megnézte az adatlapom. Minden rendben van.

Azt mondta elvált. De... már tudom, ha valami úgy néz ki, akkor legtöbbször párkapcsolati szempontból az az is. Elvált, de minden bizonnyal van valakije. Nem, nem hiszem, hogy együtt élnek, de... van. És cseppet sem véletlen, hogy a nevét sem tudom. Nincs miért bánkódnom, az egómnak ez most mégis pocsék érzés. Nem akarom kimondani, hogy felejtős. De azt gondolom, Ő akar elfelejteni engem. Hiába mondta, hogy találkozni akar még velem és szeretne randevúra hívni. Nem tette meg. S hirtelen hiányzik, hogy este felhívjon. Azt hiszem a kötődés hiányzik. Mert igenis kötődnék. 

Mi lesz most? Talán jelentkezik. Ha jelentkezik, akkor ez egy szép történet kezdete lehet. Ha nem, akkor pont idejében fejeztük be. Ez a sérelem még nem akkora, hogy vegyek egy repülőjegyet, mégis fogok. Mert attól én magam vagyok sokkal jobban.