Mondhatnám, hogy ez az első blogom, de nem az. Mintegy négy év után, ez blogrendszer bezárt és az én blogom egyszerűen megsemmisült. Volt benne sírás és sokkal több nevetés, versek és mesék - leginkább rólam és a bolondos életemről. Amolyan Ego-blog. Ezt a kifejezést nem is olyan rég láttam valahol, talán valami blogverseny kategóriájaként. 2008 őszén - hosszú kapcsolat lezárása után - kezdtem írni és leginkább elmesélni, hogy keresem és mi módon a NAGY Ő-t. A nagyők jöttek, néha kicsit maradtak, majd mentek vagy épp én szaladtam el. Aztán jött a 2013 nyár és Nari barátnőm pénteken határidőt szabott a Nagy Ő-nek, bizony hétfőig be kell toppania. Így aztán péntek este regisztráltam egy társkeresőn és mint a mesében, hétfőn találkoztunk, egy órát még beszélgettünk és elcsattant az első puszi. Nem csók, csak puszi és ölelés, majd sok-sok puszi. Azóta épp boldogság van és a szerelem mellé azonnal kaptam két gyereket és ezzel együtt családot is. Nos a történetek innen folytatódnak - a szinglisztorik helyett. Én élvezem. S vajon rám találnak a régi blogos barátok?