Napok óta tart. Már az első héten, amint hazaköltöztem, kipihentem magam és feltöltődtem. Azóta viszont minden nap éjjel - felébredek egy kisöpörhetetlennek tűnő gondolattal.

- De hát nem is szereted! - mondom magamnak, szinte már üvöltve a lelkemben.

Nem. Nem szeretem.

- De igen! Igenis szeretem! - ellenkezek azonnal, mintha valamit meg kellene védenem - Hiszen fáj!

- Na jó. Ne keverd össze a dolgokat. Szereted azt az embert, aki úgy beszél veled, mintha a kapcája lennél, simlis és tudod, hogy hazudik, mégis eljátszod, hogy elhiszed? Szereted azt az embert, aki nap, mint nap megaláz azzal, ahogy szembe megy veled a gyerekek előtt, majd otthagyja neked a feladatot megoldani? Szereted azt az embert, aki este nem kíváncsi rád, viszont elvárja, hogy minden nap meghallgasd ugyanazt tőle? Szereted azt az embert, akit valójában nem érdekel a véleményed, mert a társától azt várja, hogy mindenre csak csendben bólogasson? Szereted azt az embert, aki elvárja, hogy korán hazaérj, legyen vacsora, majd megsértődik, ha néha otthonról dolgozol és nem tudsz rá figyelni?  Szereted azt az embert, aki önmagán kívül nem ismer és nem szeret senki mást? Szereted azt az embert, aki tulajdonképpen utál dolgozni, de ezt önmagának sem vallja be, csak legszívesebben keresne valami olyan dolgot, ahonnan "magától dől a lé"? Szereted azt  az embert, aki csak akkor ér hozzád, ha szexelni akar? Szereted azt az embert, akit már nem érdekel, hogy mivel szerezhet neked örömet? Szereted azt az embert, aki annyira nem ismer téged, hogy még a születésnapodra sem sikerült olyan tortát választania, amit te szeretsz, hanem azt választja, amit ő? Szereted azt a férfit, aki téged férfinak gondol és azt javasolta, hogy inkább a nők közt keresgélj, mert a férfiak közt egyetlen társad sem akadna? Szereted azt a férfit, aki a nőiességed a sárba tiporta? Szereted azt a férfit, akinek a nő egy bólogató lyuk, semmi más? Szereted azt a férfit, aki este nyolckor elalszik és reggel fél négykor bekapcsolja a fejed mellett a laptopját, mert már kialudta magát és annyi tapintat sincs benne, hogy téged hagyjon pihenni? Szereted azt az embert, aki úgy gondolja, hogy minden egészségügyi problémája akkor kezdődött, amikor veled összekerült? Szereted azt az embert, aki nem ismeri és nem is szereti a gyerekeit, csupán villog velük milyen nagyok, szépek és okosak és közben észre sem veszi mennyire neveletlenek? Szereted azt az embert, aki nem következetes, hanem a jutalom, a büntetés, az öröm, a harag mind-mind a pillanatnyi hangulatától függ és ha netán két hétben egyszer megsértődik, akkor ezt a haragot kitartóan egy hétig édesgeti is, majd minden adandó alkalommal a fejedhez vágja?

- Nem. Én azt a férfit szeretem...

- Nem! Az a férfi nem létezik! Kitűnően játssza azt a szerepet. Oscart is adhatsz neki. Szép szobrocska, biztos kapható. De ez a valóság és igen megérdemelte az arany lapátdíjat, amit kiosztottál neki azzal, hogy lapátra tetted. A hétköznapok. Azok jussanak eszedbe Amikor nem érdekelte mi van veled. Amikor egy szép nap arra ébredtél, hogy ez az ember valójában nem is ismer és még csak energiát sem fektet abba, hogy megismerje mire gondolhatsz. Az az ember, aki este fél kilenckor lekapcsoltatja veled az összes lámpát, hogy itt bizony alvás van és beállítja az ötévesnek az elektronikus bébiszittert, ahelyett, hogy egy percet is foglalkozna vele. Az az ember ő, aki nem valódi munkát végez, hanem ügyeskedik és amikor erre rájössz, akkor csalódottan egyszerűen csak nem ajánlod. Az az ember, akinek mindig kell egy mánia. Legyen az tippmix, eper vagy paradicsomtermesztés vagy épp az idióta Candy Crush a facebookon. Az az ember, akinek a beszédtémája az aktuális mániája. Nem, nem. Ne legyenek már illúzióid. Igen, csak az a téma. Igen, a Candy Crush. Hányszor érezted magad kínosan emiatt? Mikor társaságban egyszerűen csak előkapta a mobilját és megmutatta, hogy ő bizony kitartó munkával hová jutott - a tippmixben, a termesztésben, vagy igen! A Candy Crushban?! Hm? S vajon te addig mit csináltál, míg ő nyomta a Candy-t? Dolgoztál? Iszonyat nyomás alatt voltál, amit jó lett volna megosztani egy társsal? S mondd, sikerült? Egyszer megpróbáltad. Soha többé nem is éreztél rá késztetést. Ide szeretnél visszakerülni?

- Nem, nem így, de...

- Nincs de! Most már nincs de! Megmondta, ha te elmész két nap múlva új asszonyt hoz a házhoz. Így lett?

- Így.

- Vedd észre! Neki mindegy! Szolgálja ki, hallgassa meg, ne legyenek gondolatai, ne tudjon számolni, lehessen ő az "okosabb". Neked ez menne?

- Sose ment. Max csendben maradtam.

- Csendben és megtartottad magadnak a gondolatot. Mondd már ki végre, hogy nem, te nem ezt a lovat akartad és igen! Igen, ezeket mind te is láttad, csak jobb volt emlékezni arra a kezdeti pár hétre. Olvasd el, amit itt írtál tavaly augusztusban! Ott voltak a jelek, amik azt mutatták, menekülj! Persze rózsaszín szemüvegen keresztül a dolog kicsit szebbnek tűnik. De milyen most szemüveg nélkül? Mert a szemüveget soha többé nem kapod vissza. Csalódott, mert nem tudott belegyömöszölni abba a sablonba, amit ő feleségnek elképzelt. Az ugyanis nem te vagy. Nem téged akart, hanem valakit, akit bele tud préselni abba a dobozba. Te pedig felszedtél pár kilót, örült, mert ezzel is a saját helyzetét erősíti. Mivel? Hát nem volt egy normális frizurád! Ne, ne nézz rám így, te is tudod. Kicsit meghízol jobban, cseppet sem divatos a hajad, nincs szekrényed, ahol a ruháid közt válogathatsz, nincsenek ott ékszereid, amivel nőiesebbnek érzed magad és egyszerűen kész! Kész a remekmű! Már nem tartja magát igazi nőnek és be fog törni. Az önbizalmát a sárba tiporjuk, hátha már nem tud felállni és itt marad nekem! Egy megkeseredett háztartási robot, aki csendben van, szomorú és már nem szól vissza és nem ellenkezik, ha ő csak úgy megdugja, miközben alszik. Ugye?  Mondd ki. Mondd ki és elszáll! Írj! Tedd azt, ami neked jó és ne tedd azt, ami nem. Ez egyszerű.

- Egyszerűnek hangzik. Menni fog.

- Egyszerűen nagyszerű. Miért szeretnek a barátaid?

- A barátaim? Azért, amilyen vagyok. Elfogadnak ilyennek és kész. Nem akarnak mást formálni belőlem és rendkívül aggódnak most az egészségem miatt. Szóval most fogyózom. Magam miatt és azért, hogy ne kelljen értem aggódniuk. S most elmegyek a fesztiválra egyedül. Tudom, hogy tetszeni fognak a koncertek és talán ott maradok a dizsire is. S valahogy azt érzem, ott lesz társaságom a mulatsághoz. Olyan társaság, ahol nem kell eljátszanom senki mást. Boldogan lehetek az, aki én vagyok. Pontosan az. Mert szeretem magam. S ez bizony így is marad.

************************************************************************************************************************************

Utóhang: Most jobban vagyok. Sokkal jobban. Amolyan megkönnyebbülést érzek. Mintha könnyebben venném a levegőt is. Hálás vagyok. Mindenért.

************************************************************************************************************************************

- Még valami! Kérlek! Az eljegyzést beszéljük meg...

- Komolyan? Erre vágysz? Az eljegyzés. Milyen romantikus, nem? Vajon, ha nem Édesapád hatvanadik születésnapján kéri meg a kezed, akkor hogy viselkedsz? Tulajdonképpen igent mondtál azonnal?

- Csak bőgtem.

- Hányszor nézted meg a videót?

- Talán egyszer.

- S miért? Miért nem nézted vele napi ötvenszer, ahogy ő azt elvárta? Elmondod vagy én mondjam?

- Mert nem tetszettem magamnak a videón.

- Tudod miért? Mert már az sem te voltál! Nem mondtál volna neki igent kettesben. A videón sem mondtál azonnal igent. Először el sem hitted mi történik körülötted, aztán elsírtad magad. Itt nem lehetett nemet mondani, a könnyes arcod elrejtetted és mire észrevetted, hogy forog a kamera is, valahogy igent bólogattál, aztán unszolásra kinyögtél egy halvány igent. Szép gyűrű volt, de nem a te stílusod. Ha megnézed a képkitűzőst oldalt, akkor egyetlen hasonlót sem találsz. Miért? Mert azokat te választottad! S ő nem neked vett valamit, hanem azért húzta az ujjadra, hogy azt mondhassa, "egy menyasszony nem csinál ilyet!" Nem emlékszel hányszor mondta? Az a baj, hogy én sem, annyiszor. Hát tudod mit? Én teszek rá milyet csinál a menyasszony. Ugyanúgy ül a vécén, mint bármelyik másik nő és nem változik meg a "státuszától". És ha te vagy, akkor maradj önmagad.  Megbeszéltük és lezárhatjuk. Egy dologban biztos vagyok. Ilyenkor valami nagyon jónak kell következnie. Már tudod, hogy van férfi, aki elvenne. Csak épp te nem akarsz hozzámenni. Épp ideje megnyugodni és az a nő lenni mindig és mindenhol, akit annyian és nagyon szeretnek. Légy hálás értük.

- Hálás vagyok. Mindenért. Köszönöm.