-Doktornő! Kérem szépen én depressziós vagyok...
- Na és? Én meg Tankcsapdás...
Jó szakállas vicc, de végül a tegnapi beszélgetőpartneremről jutott eszembe. Adott egy negyvenes, magányos férfiember. Amolyan intelligens, olvasott és valahogy azt éreztem ő meglepően sötéten látja a világot. Azt hiszem, csak csevegtünk, ahol súroltunk mélyebb és komolyabb témákat, de nem mondhatnám, hogy megismertem. Estefelé tippeltem a nevére, hát majdnem találat, ha a névnaptárt nézzük, egy napot tévedtem.
Szóval emberünk külsőre szimpatikus, van vonzó pocakja és testes is. Kicsit elgondolkodtató, hogy miért egy 2009-es kép a profilképe. Azóta már én is öregedtem öt évet. (Nem is! Az csak kettő! Az nem lehet, hogy öt! Annyi év telt el, de női időszámításban az csak két évnek számít. És egyébként sem kalkulálhatunk ezekkel, ha a születésnap rosszul sikerül. Szóval ez nekem két év.)
Gyorsan beleolvastam a levelekbe még egyszer... s hát nagy a baj. Tudnék pozitív szemelvényt is tenni, szeret kirándulni, kedveli a csendes reggeleket és már nagyon szeretne családot is. Főállásban dolgozik, nagyon nehéz hivatása van, a piros autós. Én tuti belehalnék abba a sok szörnyűségbe, amit ő és a kollégái naponta sűrítve kapnak. Szóval hagyjuk a pozitivizmust.
Nyuszi: Azt el tudom mondani, hogy én mit szeretnék kezdeni az életemmel. Aztán az kiderül, hogy mennyire passzol ez valaki máséval.
Válasz: Na hallgatlak. Mit szeretnél kezdeni a saját és másvalaki életével ?
Rossz válasz. Én nem akarok kezdeni semmit másvalaki életével.
Nyuszi: Másvalaki életével nincs sem jogom, sem szándékom rendelkezni. Viszont én szeretnék úgy élni, ahogyan jól érzem magam.
Nem vagyok sem nagyon csavargós, sem otthonülős típus. A háziasszonykodás kissé távol áll tőlem, de szeretetből képes vagyok közelebb hozni. Szeretek utazni, elmenni egy koncertre vagy bárhová csak meginni egy kávét. Néha szükségem van arra, hogy békén hagyjanak és képes vagyok este befogni a saját számat is. Szeretem, ha hagynak önmagam lenni. Képes vagyok naphosszat a jakuzziban elmélkedni és kitalálni a világomat, majd megvalósítani. Imádom feszegetni a "nem lehet" határokat és bebizonyítani, hogy igenis lehet.
Alig várom, hogy rám találjon az, akinek ez nem feladat, csak kirázza a kisujjából és engem szeret.Válasz: Szerintem sok közös van bennünk.
Báár így nem biztos, hogy meg tudnám fogalmazni. Most pl futni voltam, aztán szeretek túrázni is. De a könyvtárak , a régi templomok , régi várak csendjét is szeretem.
Arra gondoltam, amikor kérdeztelek, hogy mi a szándékod a családdal mint életközösséggel. Ahol jó esetben van két szülő és aztán a többiek. Szóval a felnőttévállás igazi lépései érdeklenek .
A család, mint életközösséggel? Hát... egy darabig kész családot nem kérek. De ez itt nem téma, felesége, gyerekei nincsenek. Ha szeretve vagyok és kapok a társamból férfit is, nem csak Apukát, akkor ígérem, hogy a társa maradok és nem csak Anyuka... Ha viszont nem... én lelépek.
Nyuszi: És te hogy állsz ezzel a családi jövőképpel?
Válasz: Azt hiszem éppen itt az ideje, hogy lépjek ez ügyben .
Nyuszi: És hogy tervezel lépni? Mivel foglalatoskodtál eddig? :) Én nem érzem, hogy unatkoztam volna, egyszerűen velem csak így alakult. És veled?
Válasz: nehéz kérdéseid vannak így írásban. nem is biztos, hogy tudok válaszolni, de azt tudom, hogy ha nincs meg a szellemi és érzelmi összhang akkor nehezen megy a dolog.
Nem én kezdtem a családi jövőképet meg a felnőtté válást feszegetni, de tudok könnyebbet is kérdezni. Vajon mivel lehet neked örömet szerezni? S a viszontválasz, hogy attól függ, mennyire komoly a kérdés, nem épp kielégítő számomra.
Nyuszi: Minden kérdésem komoly és a választól függ, mennyire az :) Nekem például az értékesen, együtt eltöltött idővel lehet örömet szerezni.
Válasz: Ez is része annak amit írni akartam. HA valaki a bizalmába fogad és ki tud nyitni előttem egy új világot. Ha valaki emberként kezel és kíváncsi rám. Én leginkább a csendes reggeleket szeretem
Istenemre mondom, csak azt érzem, hogy ezt a palit sokszor és keményen átdobták a palánkon a csajok. S ha nem vigyázok - ezt én szívom meg.
Nyuszi: Hol a hiba?
Válasz: Hiba ? Hogy hol a hiba ? Talán beteg a lelkem, talán egyedül nem tudom magamat kihúzni a saját hajamnál fogva bizonyos élethelyzetből. talán valami elveszett úgy 10 évvel ezelőtt
Ó Istenem, pedig én nem tudlak innen kihúzni, ha te nem akarsz kimászni. Tíz év alatt, ott lenn, berendeztél magadnak egy összkomfortos apartmant, ahonnan a jó isten sem fog tudni kiszedni, ha tényleg nem akarod.
Még mindig válasz:
Hogy mi veszett el ?
Talán a hitem.
Talán a remény.
Talán humorom,
Talán a szívem azon része ami szépnek is tudja látni holnapot.
Na nyúlcipő. Igen ámíthatom magam, hogy de igen, de már most tudom, hogy ez nem. Nagyon nem. Ő mélyebb sebeket kapna tőlem, mint bárki mástól korábban és emellett én is beszereznék párat. Ezt nem engedhetem. Utána még kicsit beszélgettünk az értékrendről, az én kissé liberális világomról, ami neki minden bizonnyal az elfogadhatatlan határait súrolja. Majd a munka, ő kérdezte. Olyan politikus módra válaszoltam, hogy az sem ismerne rám, aki napi kapcsolatban áll velem és ismer. Már megint rejtegetem ki vagyok valójában. De mégis? Kit akarok átverni? Senkit... csak itt tényleg a pacákok nagyobbik része fejvesztve menekül.
Na jó Nyuszi. És Mégis mit akarsz ezzel elérni? Basszus. Ha kisebbnek tünteted fel magad, mint valójában vagy, és adsz neki egy angol címkét, amit nagyvonalúan label-nek hívsz, később csalódni fogsz és úgy jársz, mint a Hipnotizőr Királlyal. Kell ez neked?
Nem. Véletlenül sem és valahogy sokkal felszabadultabban telt a maradék idő az estéből. Laza lettem és csak viccelődtem. Valóban szórakoztató és eldobtam minden komolyságot. Viccelődés közben, mikor arról csacsogtunk, hogy a gugli szerint mennyi a távolság, kaptam egy figyelmeztető levelet.
Ütős válasz: Én ? Hogy én nyerek ? Nem vagyok az a nyerő fajta . 10 éve vesztésre állok.
Nyuszi... ez egyértelmű. Menekülj. Most! S már nincs kérdés. Jó éjszakát...
