Azért vannak ám lovagok. Én nézegettem (vagy egy hete) a képeket és ráírtam erre a pacákra, mert a legfrissebb fotója is legalább hat éves volt az albumában. Hat év alatt pedig... egy férfiből simán bácsi lesz. Kellő stressz, alkohol vagy csak egy keményebb válás. Pont elég. De persze BelAmi más.
Arc az van. Én meg fiatalabb is lettem. És garantálom, hogy bennem tudnál csalódni. Néha használ ékezetet, néha nem. De köszönni nem kellene?
Köszöntem is, sőt alá is írtam a becenevemet. Még akár meg is szólíthat, ha akar. De az a minimum lenne, hogy bemutatkozik, nem?
Hagyjuk a helyesírási hibákat. A tartalom önmagában is gáz. Hát ki a fene vagy te, hogy leüljek veled bárhol is "talizni"??? De ha nagyon akarod, én betolom ki vagyok, aztán fuss.
Ha megküzd ezzel a levéllel, talán szánok rá tíz percet. Csillogtasson már valamit, amiért találkozzam vele, tényleg.
Dehogy lenne. Azon a vasárnap reggelen én máshol terveztem ébredni és megint máshol ért a reggel. Esélyed nem volt Angyalom erre a vasárnapra.
Írtam neki a teszkó parkolóból szombat reggel - Siófokon. Hát barátom keddig tuti nincs esélyed, de utána is csak akkor, ha villantasz valamit. Eddig negyvenöt semmi, szerva itt még mindig, de én már játékost cserélnék, csak kíváncsi vagyok ez hová tart...
Soha. De bakker, ha neked ez kell én megmondom hol legyél és mikor. Aztán majd én eldöntöm ott leszek-e én is.
Na gyere. Ha bejössz a belvárosba, legyen. Ott van elég ember. Egyébként tényleg jártam ott a héten. A limonádé szörnyen édes volt, de a kilátás pazar. Végül is... azért mentem.
Vakrandira hányan szokás menni? Vagy nekem kellett volna odarendelni öt jelentkezőt, aztán választani? Furcsa új világ ez.
Nem. Én ezt nem akarom. Mégis miről beszélgetnénk?
Azért ez a válaszlevél mindent visz. Majom. Egyszerűen felröhögtem és válaszoltam.
És azt hittem ezzel vége. Komolyan. De tévedtem. Ő ezt nem adja fel ilyen könnyen.
Velünk van a baj. Nőkkel. Tud ám udvarolni, nem? Belami 500-at mond, akkor az max kétszáz. De még ez is erős túlzás. Vajon van róla képes album is? Vagy így válogatja a lóboxon a csajokat,hogy ezt már reszeltem, ezt még nem reszeltem, ezt meg akarom reszelni és ezt még reszelni sem akarom?! Életem. Nem. Az ott a te életed, de nem az enyém.
Nem tudom, de érdekelne, vigyorogtam magamban. Vajon a Mónika-só szereplőiből válogatott? Van olyan, akinek több füle van, mint foga, Belami?
Vajon ki lehet az? Én biztosan nem. Bár épp udvarol. Szívem. Életem. Anyád. Bocs. Nem anyázunk. De. Vagy jön az aztakurva. Aztakurva. Na ő a társa.
Persze a reszelős képtől nem tudok szabadulni. Mintha futószalagon lennének a nők, széttárt térdekkel és BelAmi meg jön, reszel kettőt, végzett, jöhet a következő. Jó volt? Nem? De hát ez BelAmi! Akkor sem.
Egyszer betalált. Tuti leállt a szalag. Azóta ott biztőr. A klassz helyen. Belami én már csak ezekre a guminőkre vagyok kíváncsi.
Szerencsére válaszolt. Reménykedtem benne, hogy megteszi. Egy napot gondolkozott és másnap reggelre megkaptam. A magamét.
Hát nem ez a legszebb levele? Ilyen szépen befejezni... Belami. Szerelmes lennék, ha ezzel kezdted volna. Na pá. Pápá!
