Mármint az, amit én toltam le egy évig a Hipnotizőr királlyal. Simán bekajáltam. Már úgy szerettem volna, ha igaz.
S bizony igazinak tűnt.Valóságosnak. És a lelkem el akarta hinni, hát én mindent megtettem, hogy őket is boldognak lássam. Ma a filctyúk egy cikket nyomott az arcomba. Mi mindent bántak meg az emberek, miután elváltak. Néztem a pontokat és hirtelen ott voltam én. A kilencedik. S nem is egy pontban, mert a nyolcas is legalább ennyire igaz.
8. Elveszítettem önmagam a házasságomban, mert annyira koncentráltam arra, hogy mások boldogok legyenek.
9. Bánom, hogy megengedtem magamnak azt, hogy elveszítsem önmagam, mert annyira szerettem volna az lenni, akinek ő látni akart. Bármennyit is változtam, nem volt elég. Hálás vagyok, hogy volt bátorságom változtatni és végre újra rátalálni önmagamra.
Nem bánom, megtapasztaltam. Ha önmagam vagyok, az sokkal vonzóbb és izgalmasabb. Talán erre célzott (és talált) a barátnőm, mikor azt mondta boldogabbnak látszom egyedül. Én úgy szerettem volna beleférni abba a kijelölt banános dobozba. Kicsire összehúztam magam és néha már a hangom se hallatszott. Jó így? Itt vagyok? Nem hallották. S egyszer csak berúgta a dobozt az ágy alá. Nem kellettem már. Nem kellettem eléggé. De a dobozban semmi gondja nem volt velem.
Engem viszont tört. Fájt mindenem. Egyre több fizikai tünetet éreztem és sírtam. Megbántott. Meg tudott bántani, mert arra viszont nagyon figyelt, hogy tud visszanyomni a dobozba. Először szép szóval, később hisztivel. Én meg bemásztam. A békesség kedvéért. És onnan suttogtam - béküljünk ki.
Megpróbáltam. A doboz nem nekem való. S mindenkitől csak azt kapom - visszajöttem. Visszakaptam önmagam és ők is engem. Ahogyan szeretnek. Önmagamként.
Ugyanakkor rendkívül büszke vagyok magamra. Büszke, mert volt erőm kilépni. Nem esküvőt szervezni és semmit sem tenni azért, hogy közös gyerekünk legyen. Büszke vagyok arra, hogy el tudtam engedni a társadalmi elvárást, miszerint a jegyességet a házasság követi. Nem vettem észre a jeleket és a szeretet erősebb volt bennem, mint a kétség. Tudok feltétel nélkül szeretni. Élek. És él a lelkem is.
