A társ az jó dolog. Tényleg jó, ha
valóban társ. Partner. Amikor boldogan mehetek haza, hozzá vagy hozzám vagy hozzánk vagy nem is tudom hogyan is képzelem, de elmesélhetem neki milyen nagyot nevettem ma is.
A Jaguár napi téma lett. És olyan sokat beszélünk róla, hogy a teremtő energiám húzza. Gyere cica. Csak úgy simul az úttestre. Minden nap látom magam előtt. Itt ugrik a számítógépemen, megelőz az autópályán és csak mosolygok.
Ma megmutattam a főnöknek a keretet. A pénzügyit. Pirossal bekarikáztam a számot.
- Nyuszi, hol van a szám?
- Milyen szám?
- A telefonszám a Jaguárhoz. Ez a te dolgod.
És egyszerre tört ki rajtunk a röhögés. Neki a kellő forgalmat kell hozzá produkálnia. Nekem a telefonszám a dolgom?
Visszaültem a helyemre és egy kattintással az oldalon voltam. Kapcsolat. Van szám. Felírtam egy ragacsos, sárga papírfecnire, természetesen pirossal, bevittem és a lista aljára ragasztottam.
- Ez az én dolgom. A telefonszám. A többi a tiéd.
És röhögtünk. Hát nem csodálatosan szép az élet?
S most izgalommal várom a percet, vajon milyen pacák mer majd hozzám szólni. Valami másféle. Egy másik világból. S én alig várom...
