Tények vannak. Komolyan mondom tények. Levi az a férfi, aki valaki mást képzelt el magának.
Aztán most itt tartunk. Délben SMS-t küldtem neki, mert már nagyon nem bírok feküdni, hogy szép az idő és menjünk kirándulni. Szüretel. Jönne, de most ott van rá szükség és puszi. Ha már puszi, akkor este én írtam neki egy SMS-t és azonnal hív. Félórát nevetgéltünk a telefonban. El akar vinni egy belvárosi helyre, amit nem mond meg micsoda és melyik az, de velem akar menni. Valamit lehet ott inni, de biztos nem sört, és a Kálvin tér közelében van, nem a Pesti Sörcsarnok csajok, de el kell döntenünk ki iszik és ki vezet. Mondtam neki, hogy a pótsofőr szolgálat. Na meg persze eltett nekem mustot, amit át is hozna, csak most képtelen motorra ülni, ha pedig mégis megtenné, alhatna a küszöbön a kutya mellett, mert ott esne össze. De legalább fűtök.
Szóval adott a pasas, aki tulképp nem engem akart, most meg úgy tűnik, hogy egy kicsit mégis engem. És persze úgy, hogy nem ront ajtóstul a házba. Ez tetszik. Mindenesetre, amíg ez így van, nekem mással is kell randiznom. Legalábbis találkoznom. Így teszek. De nagyon tetszik.
