Izgatott vagyok. És persze hisztis is. Az egész biztos a nőiségemből ered.
Kezdve ott, hogy a fránya, női alkalmazás mondja meg nekem mikor kezdődik a ciklusom. Most mínusz egy napot mutat, holott megmondtam neki, hogy harminc napot számoljon, de ő okos és átlagolt huszonnyolc napra. Így aztán késésben vagyunk. Én és a ciklusom, az okostelefonnal szemben.
Amúgy is bolondok háza van, a Lipót rég bezárt és én egyedül maradtam a problémámmal. Ezt még csak meg sem tudom osztani, ez van. Mérsékelten fáj a fejem és többet kell(ene) pihennem. Új irodát is tervezünk. Ha az lesz, kapok külön szobát. Ez egyszerűen csodás lenne. Öregszem. Egyre inkább szeretek elvonulni.
Levi ma vizsgázott kreszből és azonnal hívott. Nem tudtam felvenni, így SMS-t is küldött, hogy sikerült. Aztán mikor tudtam visszahívtam. Még mindig bírom, ahogy nevet. Holnap és holnapután szerintem mégsem találkozunk. Csak este hét felé tudnánk, és úgy tűnik ez negyven felett macerás. Vagy csak egyszerűen több időt akar velem tölteni. Nem két órát. Mert az ugye este kilenc. Tíz mire hazaér és lehet, hogy tizenegy mire ágyba. Aztán másnap meló. Úgy tűnik tényleg öregszünk. Ha épp hideg fejjel végiggondolom még hálás is vagyok neki ezért.
Várakoztat. Lehet, hogy ma estére kimerült. Vagy csak megint dobozban van. A nothing boxban. Sebaj. Én megvárom míg előbújik...
De akkor is elképesztően hisztis vagyok. Igen, tudom. A szex erre megoldás lenne. Lenne. Most az nincs. Hiszti van.
